Még ha rengeteg is a dolgunk, képzeletben akkor is szívesen ülnénk le Weöres mellé.
Ezen a felvételen úgy látszik, mintha a napsütésben lehunyná szemét, hogy élvezze a meleget adó napsugarakat. Vajon melyik vers jutna eszébe Önöknek mellette ülve? Az ő verse? Tavaszi vers? Valami olyan érzelemről szóló, ami foglalkoztatja Önöket éppen?
Egy vers a közeli vagy távoli gyerekkorból, amit kívülről tudnak?
Ha van kedvük, írjanak bejegyzésbe néhány sort belőle.
Ha megengedik, kezdem én:
"Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még
mert e tájék
sötétben marad." (WS: Rongyszőnyeg, 60. részlet /1.,388. old))
FELHASZNÁLT IRODALOM
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Magvető Kiadó, Budapest, 1970.
