Május 5-én ünnepeljük Radnóti Miklós születésének száztizedik évfordulóját.
Ő tehát kortársa Weöresnek, mégsem lehet túl sokat tudni arról, hogy vajon találkoztak-e.
Ha középiskolai tnaulmányainkra visszaemlékezünk, eszünkbe juthat, hogy mindketten írtak a Nyugatba verseket. Feltételezhetjük, hogy akár találkozhattak is. Egymás verseit bizonyára olvasták.
Néhány levél fennmaradt, így ezekre támaszkodva képet kaphatunk az ő ismeretségükről. Interjúból idézek, Weöres Sándor szavait olvashatjuk Radnóti levelein kívül.
"Radnóti nevét és verseit előbb ismertem meg, mint személyesen őt magát.
Radnóti-kötetet először nekem Szász Béla, szombathelyi földim mutatott. (...) Én akkor falun éltem, Csöngén.
Egy nap levelet kaptam Radnótitól, 1935 márciusában:
"Kedves jó Uram!
Ne haragudjék, hogy ismeretlenül levelemmel zavarom, de olyan közlendőim vannak, melyekkel nem várhattam előbb vagy utóbb bekövetkezendő személyes talákozásunkig.
A Kozmosz Könyvhiadó főhősét, Dénest bizonyára ismeri - a könyvnapra tizenegy fiatal költő antológiáját hozza ki. A költők névsorrendben: Forgács Antal, Habán Mihály, Hajnal Anna, Jékely Zoltán, Kis Ferenc, Radnóti Miklós, Rónai Mihály András, Toldalagi Pál, Vas Isván, Weöres Sándor, Zelk Zoltán.
(...)
Minden költő tíz verssel szerepel a kötetben. Az antológiát vele kettesben állítjuk össze. (...)
Nagyon kérem, küldjön kb. tizenöt verset, és kérem, hogy jelölje meg azt a tízet, amit elsősorban közöltetni kíván az antológiában. (...)
Végül szeretném, hogyha a Hideg van-ból küldene egy példányt, szívesen viszonzom e hó végén megjelent kötetemmel. (...)
Szeretettel üdvözli híve Radnóti Miklós"
Még egy levélről tudunk, ami még sokkal személyesebb hangot üt meg.
Ezután ismét Weöres szavai következnek az interjúból.
"-"Radnóti és József Attila kötetei nekem akkoriban valahogy ultramodernnek és majdnem érthetetlennek látszottak. Ma ezek a versek meglehetősen egyszerűek. (...) József Attilának vagy Radnóti Miklósnak az igazi nagyságát, ameddig éltek és ameddig egy asztalnál ülhettem velük, nem éreztem."
Itt következik egy gyönyörű kép arról, hogy egy költő élete gyertyaláng, mely mellette ülve aprónak látszik, egy parasztház ablakából pedig óriási jelzőfény nagy távolságban is.
"Radnóti személyileg sokkal derűsebbnek és vidámabbnak látszott, mint amilyenek a versei voltak."
"Egyetlen beszélgetésre emlékszem." (...)
"Egyszer volt egy közös rádiószereplésünk".
Így vall Weöres egy kortársáról három-négy évtizeddel a találkozásaik után. Az emlékek száma talán kevés, mélysége azonban átható évtizedek távlatából is.
Végül Lőcsei Péter hozzájárulásával közlöm kutatásából a Weöres Sándornak írt dedikációkat is.
Ujmódi pásztorok éneke. Radnóti Miklós versei. (Fiatal Magyarország kiadása; Bp.
1931.): „Weöres Sándornak baráti kézszorítással és szeretettel Radnóti Miklós
Bp, 1935. március 22.”
Lábadozó szél.
(Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadása, 1933.): „Weöres Sándornak
szeretettel és baráti kézszorítással Radnóti Miklós Bp. 1935. március 22.”
Válogatott versek 1930–1940 (Almanach, Bp. 1940.): „Sándornak baráti öleléssel
Miklós: 1940. május 5.”
FELHASZNÁLT IRODALOM
Lőcsei Péter: Miről vallanak a könyvek?
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
