A mai napra egy rövid anekdotát hozok egy éttermi látogatásról.
"Vacsora egy kínai vendéglőben. Weöres Sándor százalékot kaphatna a kínai vendéglősöktől, olyan lelkes propagátora a konyhájuknak. A franciák többnyire ott is vörösbort isznak, de mi zöld menthateát kérünk, előírásosan, beavatottan.
Nekem ez a zöld tea ízlett a legjobban, s a főfogás, az ananászos kacsa a legkevésbé. A befőtt, a rózsaszínű illatos hagyma meg egyenesen émelyített. Igaz, meleg is van, a kabátomat is le kell vetnem. Áll a levegő a színesre lakkozott, függönyökkel, szőnyegekkel tompított szobácskában, s a lampionok fényében észrevétlenül elfárad azz ember pillantása.
Másnap hazai kolbásszal és szalonnával gyógyítgatom magamat. " (Domokos szerk. :1990, 393.)
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos Mátyás szerk. : Magyar Orpheus, Weöres Sándor emlékezetére, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése