A héten volt már szó arról, hol lakott Weöres Sándor. Tárgyaihoz való viszonyáról is olvashatunk itt.
Önök hogyan képzelik el Weöres Sándort alkotás, írás közben? Milyen a legszűkebb környezete? Mikor, mennyit, hogyan alkot?
Erről is vallott egy nyilatkozatban:
"Sose volt dolgozószobám. Igaz, hogy igényem se volt dolgozószobára, és most sincsen. Többet ér a munka, mint a munkaszoba. Ifjúkoromban psáztorkodtam, birkák, tehenek, disznók közt éltem, és a dolgozószobám egyrészt a szabad természet volt, a szemlélődés alkalma, másrészt, ami ebből a szemlélődésből kialakult azt az akkor még villanytalan Csönge faluban gyertyafénynél, vagy ha az volt, teleholdnál éjszaka jegyezgettem. Valahogy mindig a nap huszonötödik órájában írtam, teljesen irracionális vagy imaginárius időben, ami tulajdonképpen nem létezik. Rengeteg időbe telik az a látszólagos semmittevés, amíg a versek kialakulnak, de a versek megírása nem kíván időt. Leaglábbis órával mérhető időt nem, csak a nap huszonötödik óráját. Az élménygyűjtéshez, a szemlélődéshez nem kell dolgozószoba, mert ahhoz még egy pályaudvar méretű terem is túl kicsi lenne, a megíráshoz, megvalósításhoz szintén nem kell dolgozószoba, mert még egy cella is túl nagy volna. (...)" (Domokos szerk., 1993, 180.)
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos Mátyás szerk. Egyedül mindenkivel, Budapest, Szépirodalmi könyvkiadó, 1993.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése