Kodály Zoltán és Weöres Sándor

1967. március hatodikán hunyt el Kodály Zoltán.

Ebben a bejegyzésben Weöres Sándorhoz fűződő kapcsolatát fogom megnézni. Weöres mesternek szólította, adott a véleményére, még a versírást tekintve is, de erről később. Közel negyven évnyi munkakapcsolat volt közöttük. A korkülönbség pedig több mint harminc év. Nem csoda hát, hogy a kamasz költőnek óriási megtiszteltetés volt, mikor versét az akkor már méltán elismert Kodály megzenésítette. 

A költő így vall a zeneszerzőről:

"WS: Az Öregek című verset én tizennégy vagy tizenöt éves koromban írtam, és a Pesti Hírlap Vasárnapjában jelent meg egy diáksapkás fényképemmel együtt. Kodály mester ezt látta meg, elolvasta és megzenésítette, aztán legnagyobb meglepetésemre levelet kapok Kodály mestertől, melyben engedélyt kér az Öregek kóruselőadására, kiadására.

Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra, örömmel válaszoltam, és megköszöntem. Én akkor szombathelyi diák voltam, és az Öregek-nek első előadása Kecskeméten történt - Vásárhelyi Zoltán vezényelte, a második Szombathelyen, szintén Vásárhelyivel. Ott én is jelen voltam. Akkor ismerkedtem meg Kodállyal és Kodálynéval. (...)

MD: A szombathelyi előadás hogy tetszett? Milyen emléked van erről?

WS: Ekkor hallottam először. Nem volt akkor még az én fülem a modern zenéhez szokva. Ma számunkra a Kodály-kórusművek már egyáltalában nem modern zene, de akkor az volt, különösen vidéken, szinte ultramodern dolog volt. Nagyon tetszett nekem. (...)

MD: Ma egy kicsit furcsán hangzik, hogy a Tanár Úr egy tizenöt esztendős gyermektől kért engedélyt, de ő a gyermekben már akkor is - minden bizonnyal - az igazi költőt, a szerzőtársat látta. Hogyan alakult tovább?

WS: Attól kezdve, hogy tizenöt éves koromban Kodállyal alkalmam volt személyesen megismerkedni, ez a kapcsolat megmaradt egészen haláláig.(...) Nem sokkal azután, hogy az Öregek  szombathelyi bemutatója volt - talán egy évre rá - hívásomra Kodály mester eljött abba a faluba - Csöngére - ahol a szüleim laktak, és ahol a vakációkat én is töltöttem. Ott elég bőséges szöveg- és dallamanyag élt a nép száján, (...) Erről Kodály mestert levélben értesítettem, és ő eljött Csöngére, (...) Magnó vagy fonográf nem volt vele. (...)

MD: Hány napig volt lent?

WS: Egyik nap jött, nálunk töltötte az éjszakát, és másik nap már ment is vissza Pestre. (...)

MD: Kodály csöngei gyűjtése után mikor találkoztak legközelebb?

WS: Nem sokkal a csöngei gyűjtés után kaptam Kodálytól bicinium-dallamanyagot, amihez szövegeket kért (...) Eleinte talán csak néhányat küldött, később már tömegével. Sokhoz csináltam szöveget, de olyan rengeteg volt, hogy nem győztem mind magam. (...)

MD: Ez körülbelül mikor volt? Melyik évben?

WS: Ez attól kezdve, hogy Kodállyal először találkoztam, hamarosan elkezdődött, és egy éleeten keresztül tartott. Alig volt olyan esztendő, hogy Kodálytól ne kaptam volna egypár tucat - olykor több száz - kis dallamot, amihez szöveget kívánt. (...) Ezekből a kis dallamokból nagyon sokat tanultam, ritmikát, és ez meg is látszik - remélhetőleg - a verseimen, olyan ciklusokban, mint a Rongyszőnyeg vagy a Magyar Etűdök. (...)

Ha egy-egy ilyen anyaggal, mint a Kis emberek dalai-val elkészültetek, akkor minden bizonnyal a Tanár úrhoz elvittétek, és közösen megbeszéltétek? Esetleg volt olyan változtatás, prozódiai változtatás, kérelem a Tanár Úr részéről, amit teljesíteni kellett a dallam miatt? Emlékszik rá, Amy?

KA: Munka közben a Tanár Úr többször is írt, ha változtatásra volt szüksége, és ez roppant hasznos volt (...). Egyszóval, ha a Tanár Úrnak megjegyzenivalója volt, akkor jelentkezett, és amikor így nagyjából befejeztük a Kis emberek dalai című könyvnek az anyagát, akkor hívására felkerestük, és hogy a prozódiai hangzást, s az esetleges változtatnivalókat jobban láthassuk, vagyis hallhassuk, egy jelen levő fiatal zeneakadémistával elénekeltette ezeket a dallamokat. És nemcsak a dallamokat, hanem hogy a szöveg hogy igazodik a dallamhoz. Később derült ki, hogy ez a fiatal és nagyon muzikálisan éneklő zeneakadémista leányka Péczely Sárika, Kodály későbbi felesége.(...)"

(DOMOKOS szerk. 1993:188-191)

Az interjú későbbi részében Weöres arról is ír, hogy az Öregek, illetve Norvég lányok című kórusmű szövegét is Kodály Zoltán instrukciói alapján rövidítette.

A Kis emberek dalai máig használt dalgyűjtemény. A legtöbb szöveg Weöres-vers benne.

Weöres is megörökítette Kodály emlékét a Géniuszok: A nyájas című versben.

E vers részlete a csöngei emlékmúzeumban is megtalálható.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Domokos Mátyás szerk. Egyedül mindenkivel, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993.

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva