Cini és Cina

A kedves Olvasó előtt ismert lehet, hogy Weöres Sándort a rokonok Cinának hívták gyerekkorában. Karinthy Ferencnek szintén volt otthon használt beceneve: Cini. 

Vajon ismerte egymást Cini és Cina? Gyerekként talán nem. De gyerekes viselkedés azért jellemző volt rájuk felnőtt korban, amikor találkoztak: erről szól ez a bejegyzés. 

"Karinthy Ferenc: Róma, 1948 (részlet)

Kardos Tibor nagy álma, hogy a római Magyar Akadémián dolgozó festők, szobrászok alkotásaiból reprezentatív kiállítást rendez, rengeteget fáradozott, ügyködött, szervezett, amíg összejött. Az ünnepélyes megnyitón csakugyan megjelent az olasz művészi élet több híressége, beszédek hangzottak el, utóbb azonban, talán a hőség miatt, nemigen akadt érdeklődő. Igazgatónk mindazonáltal díszes, bőrbe kötött vendégkönyvet fektetett föl, amibe a látogatók bejegyezhették észrevételeiket. Egy álmos délelőtt véletlenül betévedve, Weöres Sanyival fölfedeztük, hogy a pompás mappa teljesen üres. - Itt gyors segély kell! - ébredtünk rá, s különféle kézírásokkal, melyekben kivált Sanyika nagy mester, teljes fél napot szántunk megtöltésére, nem csekély találékonysággal, ezekben ismét költő barátunk leleménye kiapadhatatlan. 

Az első eszerint a praxisát mindenütt hirdető ismert nemibeteg-gyógyász, Dottore De Donato, forrón méltató sorokkal. Utána Giovanna Franco "pittrice di 8 anni" (nyolcéves festőnő) következett, gyerekes ákombákomokkal és neoprimitív kétfejű, háromlábú stb. figurákkal. Majd "Fiume fu sempre italiano e sarà sempre italiano!", vagyis olasz volt, olasz lesz. (...) Ezzel szemben viszont "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!",(... ) Dottore De Donato még egyszer visszatért, elhozva kollégáját, Dottore Finchelsteint, ő se maradjon ki a ritka élményből. Végezetül az ifjúkorunkban bemagolandó, az iskolában imaként felmondandó versike: 

Hiszek egy Istenben,

Hiszek egy hazában

Hiszek egy isteni örök igazságban

Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.

Illés Béla

A Szovjet  Hadsereg alezredese

A Vörös Zászlórend kitüntetettje

(A fentieken kívül más szöveg később se került a fóliánsba.)" (Domokos, 1990, 274-275. o)

Eddig a pompás részlet. Az olvasók képzeletére bízom, mennyire nagy volt ebben a történetben az írói szabadság.

(A zárójeles három pontos részek arra utalnak, hogy ez a történet bizony hosszabb, ajánlom megkeresésre az egészet valamelyik könyvtárban.)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Domokos Mátyás: Magyar Orpheusz, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva