"Neved napja közeledtén - a címzett költő lévén -
magam is próbálok rímben köszönteni.
A naptár, ez örök vándor
Ott áll, hol ma névnap Sándor.
Legyen az Vác, Sopron, Dorog
Csapjózan vagy nedves torok
Szilárdan áll vagy tántorog:
Éljenek mind a Sándorok! "
(Moldován, 1984, 55. o)
Csatkai Endre leveléből
idéztem. A kedves sorokat hosszú prózai írás követi levél formában, melyben
megcsillan a barátság szikrája.
Azt tudjuk, hogy Weöres Sándor
tiszteletére versek, méltató levelek születtek még a költő életében. Csorba
Győző levele egyike azoknak, amik számomra a legmélyebb barátságot
mutatják.
Nem véletlen, hogy versben is
köszöntötte hetven éves barátját:
"E sótalan
gyalog-okoskodást
Sándor kérlek hogy
megbocsásd:(...)
ha azt mondom, hogy első
kézfogásunk
óta emlék lett bennem minden
találkozásunk
Így mostanában
vissza-visszatérve
a közös több mint negyven évbe
emlékek rengetegében
bolyongok alva-ébren "
(Csorba Győző: Weöres Sándornak, részlet)
(Domokos, 1990,553. o)
A korábbi, hatvan éves
születésnapra pedig többek között Csukás István írt költeményt, zárósoraival a
legnagyobb költők közé emelve őt.
"S kiknek lábnyomába
kívántál itt állni:
kezét nyujtja Ady, Babits,
Kosztolányi"
(Csukás
István: Weöres Sándor köszöntése, részlet)
(Domokos, 1990,471. o)
Valóban odatartozik. S a nagy
elődök tiszteletére ő is alkotott.
A mesterek, alattuk a tiszteletükre írt sorok Weörestől |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Magyar Orpheus, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990
Moldován Domokos, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése