Szombathelyen ráadásul egyszerre is lehet emlékezni rájuk: egyetlen parkban, bár kissé távolabb van egymástól szobruk.
Petőfi áll a talapzaton, kabátját lobogtatja a szél, Weöres nyugodtan ül a padon a macskájával.
Ha ezeket a szobrokat nézzük, az az érzésünk, olyan két különböző személyiség volt, hogy meg sem értették volna egymást. S a valóságban vajon? Weöres sokra tartotta Petőfit?
Kicsit álljanak meg, gondolkodjanak el arról, hogy mi kötheti össze őket. Először is, sorsukban, életükben van hasonlóság még akkor is, ha más korban éltek.
Weöres első iskolai jutalomkönyve egy Petőfi-kötet volt. Csönge templomában pedig már gyerekként is láthatta a Petőfinak tulajdonított bejegyzést a karzaton.
Az iskolai oktatásáról nem nyilatkozott pozitívan: mindezt más érdekességgel, meg egy kis játékkal a bejegyzés második felében ebben a posztban lehet látni.
Egy felnőtt kori nyilatkozatában megemlíti: egy költőnek sem jó, ha piedesztálra emelik - akkor olyan messze kerül az olvasóktól, hogy le sem veszik a polcról. Minden korszaknak új módon, dialogikus formában kellene viszonyulni nagy költőkhöz. Bizony, ebben sok igazság van. Ha belegondolunk, azokat tudjuk megbántani leginkább, akiket igazán szeretünk.
Weöres írt versparódiát is Petőfi stílusában. Ő tehát őszintén kimondta, hogy mikor milyen érzelmekkel viseltetett iránta.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Petőfi helye a mai szellemi életben
IN: Domokos, Mátyás szerk: Egyedül mindenkivel Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai,
Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1993
Lőcsei Péter: Szombathelyi emlékpohár, Vasi Szemle Szerkesztősége, Szombathely, 2007,
Lőcsei Péter: Weöres-mozaik, Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2014
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor „tartalékai” IN: A megértés felé p. 31-36, Pont Kiadó, Szombathely, 2003
Molnár Judit: Petőfi-kultusz Ostffyaszzonyfán In: A megértés felé, p. 37-46, Pont Kiadó, Szombathely, 2003
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése