Kosztolányi Dezső és Weöres levelezéséből

Ma Kosztolányi Dezső születésnapja van: 1885-ben látta meg Szabadkán a napvilágot.

Weöres Sándor 1929-ben kapta első, általunk  ismert, fennmaradt levelét tőle, mesterétől. Ebből megtudhattuk, hogy személyesen is találkoztak már. Weöres a verseit vitte el, s mutatta meg neki, melyre így válaszolt: "Utálom az atyáskodást, de valami atyai érzés mozdult meg bennem, mikor átfutottam a kézirataidat: az ifjú Rimbaudra gondoltam, s látva gazdag jelenedet, mohón vágytam biztosítani jövődet is. (...) Mindenesetre dolgozz és tanulj sokat. Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen. (1929. IX. 7.- i keltezéssel)

(Domokos, szerk. 2003,24. o)

Természetesen postafordultával válaszolt is a tizenhat éves diák.

"Nappal franciául és kínaiul szándékszom megtanulni. Éjjel írni szoktam: külső és belső körülmények összepaklizása folytán csak éjjel tudtam írni, "(...)Szeretném, nagyon-nagyon szeretném, ha Mester, akire, nem ismerve még, úgy gondoltam, naivan, mint a kisgyerek a Jézuskára, olyan nagyon messze és olyan nagyon közel: egy kis lökést adna nekem itt, jobbra vagy balra. (...)

Nagyon kérem Mestert, írjon erről, ha csak néhány sort is válaszol, és engedje meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy Mester olyan szíves volt hozzám. " (Csönge, 1929. X. 1.-ji keltezéssel)

(Domokos, 2003, 26. o)

A levelezés természetesen folytatódott. Kosztolányi óvta attól, hogy félig sikerült verseket jelentessen meg folyóiratokban. A válaszlevélben Weöres meg is ígérte, hogy tartja magát ehhez. Bár megjegyezte, hogy honorárium nélkül valószínű, hogy falujában fog ragadni. A továbbiakban már verset is küldött, véleményt is kért, lelkiállapotáról is beszámolt. Levelezésük dokumentumai éveket öleltek fel, Kosztolányi kritikát mondott a lapokban megjelent versekről, nem fukarkodott a dicsérettel sem. Weöres pedig kifogástalan polgári udvariassággal köszönte a rá fordított időt, üdvözölte a nagyságos asszonyt, és Ádámot is. A lenti képen pedig a már nagybeteg költőnek gratulált ötvenedik születésnapja alkalmából.

A képek anyagait Lőcsei Péter bocsátotta rendelkezésre. 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Domokos Mátyás szerk. : Magyar Orpheusz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 2003. 

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva