Jékely Zoltán

Weöres Sándor kortársa és barátja 1982. március 20-án halt meg.

Jékely Zoltán,  Áprily Lajos fia, Pasteiner Éva első férje.  Forrás: Wikipédia

Dokumentumok és versek segítségével emlékezem sok évtizedes barátságukra, azokra a tettekre, melyek valóban az egymásra figyelést, egymás értékeinek felismerését és elfogadását, találékony szeretetüket mutatják, emellett természetesen fiatalságuk humorát is.

"A harmadik nemzedékből Weöres szerepelt legtöbbször Babits folyóiratában: 78 tételnyi versén kívül 11 könyvismertetése és 1 vitairata kapott helyet. Jékely Zoltán 20 verset és 2 ismertetést közölt. Mindkettejük köteteiről jelentek meg recenziók. A Nyugatban előbb Weöres Sándor mondta el véleményét az Éjszakákról, két évvel később barátja szólt A teremtés dicséretéről. Az önálló bírálatokon kívül a nemzedéki szemlékben is szóba kerültek. (...) 

Weöres Sándor – Nagyságos Jékely Zoltán egyetemi hallgató úrnak címezett – 1935. május 24-ei keltezésű soraiban már korábbi levelére hivatkozott. Verseket kért tőle, mivel írásainak csak töredékét ismerte (...) 

1935 őszén Jékely Zoltán Takáts Gyulával együtt kereste fel Weöres Sándort, aki Vas Istvánnak számolt be a csöngei eseményekről: a Rába-parti tűzgyújtásról és a pikáns kamaszviccekről. A vendéglátó lakonikus dedikációjú angol-amerikai antológiát kapott ajándékba: „Sanyinak Jékely Zoli Csöngén, 1935. szeptember.” Az ajánlást író barát a búcsúzás élményét is megörökítette Vonatozás című versében, melyet így keltezett: „Csöngéről jövet, 1935.” Az elégikus strófákban említett árva ló, a kicsi lány és a csalit, a sárga ház a szeptemberi napok emlékét idézi." (Lőcsei, 5)

WS feljegyzése a Csöngén őt meglátogató híres emberekről. (Lőcsei Péter hozzájárulásával közlöm.)

A vers itt olvasható, a bal oldalon található tartalomjegyzékben a Vonatozás szóra kattintva azonnal elő is tűnik: 

https://reader.dia.hu/document/Jekely_Zoltan-Jekely_Zoltan_osszegyujtott_versei-760

"Jékely Perc-szonettje egyik költői vetélkedésükre utal: „Erőpróba-szerű játék Weöres Sándorral, amit ő írt ugyane perc alatt, nála talán szintén megmaradt. Az idő kötött volt, a téma szabadon választható.” (...) 

Weöres 1935 októberében Pécsre is meghívta Jékelyt. Decemberben felvetette, hogy Makkai Lászlóval beléphetnének a Számadáshoz. A nagy reményekkel indított tiszántúli folyóiratnak csupán egy száma jelent meg. A sajtótörténeti ritkaságban g. g. [Gulyás Gábor] mutatta be a Korunk antológiát. Néhány oldallal később Kiss Tamás sorolta A kő és az ember értékeit: a versek egységes világképét, a szerző humorát,  bölcseleti mélységét, formagazdagságát.  (...)

Jékely 1936. január 3-án rapszodikus levelet írt Takáts Gyulának. Felidézte csöngei találkozójukat. Elismeréssel szólt közös barátjukról: „te sem vagy még a magány embere. Közülünk Weöres Sanyi az leginkább, melynek ékes bizonyítékai azok a versei, melyekben nyilvánvalóan egy icipici élménymagból terebélyesít csodálatos költeményfát (Az üres szoba pl.).”^{5 (...)}

A Magyar Minervában a harmadik nemzedék több tagja is bemutatkozott. Közülük Takáts Gyula és Weöres Sándor volt gyakori vendég. Verseket, recenziókat is küldtek a pozsonyi lapnak. (...) 

Az Argonautáknak mindössze négy száma jelent meg; (...) Jékely Zoltántól a Sőtér Istvánnak ajánlott Éjféli párbeszéd, Weörestől a Fiatal költő, a Maláj ábrándok és az Egy csokor mellé olvasható. (...) 

Szerb Antal a Korunk antológia kapcsán jellemezte lírájukat. Hatodfél hasábos szemléjének első felében általánosan minősítette a szerzőket. Úgy vélte, nem a közvetlenül előttük járókat, sokkal inkább Babitsot, Kosztolányit, Tóth Árpádot (és talán Füst Milánt) tekintik mintaképüknek. Amikor röviden bemutatta őket, kitért a mesterekre is. A szerzők közül Jékelyt és Weörest emelte ki. Előbbit tartotta a legköltőibb temperamentumnak, aki abban rokona Kosztolányinak, hogy az ő is a tárgyak lírikusa: „Költészete zarándoklás egy elveszített birodalom felé. […] Valóságnak és enyészetnek olvadó és édes harmóniája: ez a tiszta költészet.”⁸ Weöresről a szavak és rímek virtuóz mestereként szólt, aki inkább Babits szellemét idézi. (...)

Makkai László A tanítás problémái sorozat darabjaként adta ki az Új magyar költők II. című antológiát. A nemzedék képviselői (például Jankovich Ferenc, Forgács Antal, Kiss Tamás, Takáts Gyula, Toldalaghy Pál, Vas István) mellett Jékely és Weöres a legtöbb verssel szereplők között található. Előbbitől az Így jött az éjszaka, az Enyeden ősz van, A marosszentimrei templomban, a Gyermeki alkonyat, a Tücsök, a Macskával a hold alatt és a Csillagtoronyban kapott helyet. Weörestől a Valse triste, a Félálom, a Mocsári dal, az Altwien ábránd, a Gyermek dal, a Panaszdal, a Hajnali harangszó és az Őszi éj a mezőn olvasható." (Lőcsei, 2014)

A teremtés dicsérete című kötetet Jékely 1938-ban a Nyugatban méltatta. 

Versek, recenziók, levelek: a barátság megannyi mérföldköve. A legkedvesebb talán Jékely epigrammája Weöresről: "Kis test nagy lelke, mely világba árad/s a zengő csillagok közé dagad:"(Domokos.1990,151 o.)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Lőcsei Péter: Tükröződések: Jékely Zoltán, Weöres Sándor és a „botcsinálta nemzedék”, In: Csillagtoronyban

Tanulmányok Jékely Zoltánról

Szerk.: Palkó Gábor, Péterfy Sarolt

PIM Studiolo sorozat

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014. 244. p.

Domokos: Magyar Orpheus, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990.

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva