Ma egy talán kevéssé ismert műfordítóval ismerkedünk meg, aki 1920-ban e napon született. Weöres műveiből a Médeia 1-3, A harmadik szimfónia I-III. és a Japán táncjáték című verseket fordította. (Svenskt översättarlexikon)
'Csatlós János (Rákosszentmihály, 1920. máj. 16.) műfordító. A budapesti Tudományegyetemen francia–latin tanári diplomát szerzett. 1956 őszén elmenekült Magyarországról és Svédországban telepedett le. Hogy taníthasson, Stockholmban újra elvégezte az egyetemet. Középiskolai nyelv- és irodalomtanár. Jelentős műfordítói tevékenysége a magyar irodalom svédországi és a svéd irodalom magyarországi megismertetésére irányul. Többek között Illyés, Juhász Ferenc, Csoóri verseit, Szabó Magda, Krúdy, Esterházy prózai műveit ültette át svédre és neves svéd alkotókat (köztük Eyvind Johnsont, Artur Lundkvistet, Sven Delblancot, Sara Lidmant) fordított magyarra. 1976-ban megkapta a Svéd Akadémia fordítói díját, 1980-ban a Samfundet de nio fordítói díjat. A Stockholm melletti Handenben él.' (Borbándi, 1992)
Ennyit ír róla az 1992-ben megjelent Nyugati magyar lexikon és bibliográfia. Csatlós János 1993-ban elhunyt. 1989-ben viszont szép nekrológot írt Weöres Sándorról. Ebből emelek ki most részleteket.
 |
| Weöres képzeletbeli országainak nevei - meglehetősen nehéz feladat a műfordítók számára ezeket átültetni. Saját fotó. |
"A modern magyar költészet nagy öregjei egymás után vetik le mulandó arcukat, hogy elfoglalják helyüket a szerény magyar halhatatlanságban. A legutóbbi tíz évben meghalt Nagy László, Pilinszky János, Illyés Gyula, s most, januárban ért ide a hír, hogy Weöres Sándor is itt hagyott bennnünket. Megemlíthetnénk még itt egy sor más rangos költőt is, mint íkormos István, Zelk Zoltán, Jékely Zoltán és Kálnoky László, akik még az előbbieknél is ismeretlenebbek külföldön; arra ítélve, hogy tovább is hordják egzotikus anyanyelvük több értelemben vett lenyűgöző rabruháját.
Weöres Sándornak sem adatott meg, hogy kivárja azt a Nobel-díjat, melyet számos svéd költőkollégája szerint éppúgy megérdemelt volna, mint bárki más az imént felsoroltak közül. (...)
A költészetre született, mint Mozart a zenére. Megvan benne Mozart zeneisége és komolysága, s ha Mozart feltámadna, hihetőleg az édes harmóniák és a kíméletlen törvénysértések ugyanolyan keverékével komponálna, ahogyan Weöres írta a verseit.
Csodagyermek volt, és lényegileg egész életében az is maradt. (...) Magas fekvéséről híres hangja egész életében megőrizte kisfiús csengését, (...)
Játékosság és kíváncsiság jellemzi művészetét. Mestere volt a paradoxonoknak: (...) Költői felfedező útjai az emberi hasonlóságokat és különbségeket kereste élő és halott kultúrákban és mítoszokban, egzotikus tájakon s azok szokásaiban. Képzelete hallatlan kataklizmákat idéz elénk, ismeretlen nyelveket talál ki, és lefordítja őket magyarra. (...)
Weöres szókincse választékos, szinte klasszikusan pallérozott, néha meglepően köznapi elemekkel, de szövegei valami másra utalnak, valami rejtelemre. (...)
Kiválasztott kevesek költője volna tehát, akire a széles olvasórétegek fel sem figyelnek? Ellenkezőleg: Magyarország legolvasottabb szerzőinek egyike. Gyermekverseinek népszerűségével egy költő sem vetekedhet. (...)
Már életében legenda volt a társadalom valamennyi rétege és korosztálya számára. Egy alkalommal taxin hazakísértem, és miközben törékeny alakja eltűnt a budai villa kertjének lombos fái alatt, a sofőr megkérdezte: "Nem Weöres Sándor az?" Válaszomra elmosolyoldott: "Áldja meg az Isten a lelkét!" (Domokos szerk., 1993, 625-629.)
Weöres Sándor és Csatlós János közös kötetben megjelenése: Sota Rusztaveli grúz költő A tigrisbőrös lovag című verseskötetét Weöres Sándor fordította, a rajzokat Zichy Mihály készítette, az utószót pedig Csatlós János írta 1954-ben.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Hitel, Budapest, 1992.
Domokos Mátyás szerk: Magyar Orpheusz: Weöres Sándor emlékezetére, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése