Az anekdota, melyet hasonló című bejegyzésekben elkezdtem, megtalálható itt és itt. A folytatás és egyben befejezés pedig ebben a bejegyzésben olvasható.
"Erre nyelnek egy nagyot, hogy a máskor oly szerény költő ilyen kérdést tesz föl, és azt felelik: "Magyarul, balladában, te vagy a mi Goethénk és Schillerünk egy személyben!" Erre azt kérdezi Arany János: "És tudok én olyan dalokat írni, mint Béranger?" Ezt aztán már Gyulai pál végképp nem érti: "A nagy Béranger-ra még Petőfi is alulról fölfelé nézett, pedig ő aztán igazán gőgös ember volt. Hát, Jankóm, tartsunk mértéket. Béranger-hoz azért mégse mérjük magunkat!" Ezzel a dolog tulajdonképpen befejeződött volna. A beszélgetés után Gyulai Pál és Szász Károly elmentek, Arany pedig azt mondta Torkos Lászlónak: "Azt hitték a szamarak, hogy önmagamat akarom egyre magasabbra emelni. Észre sem vették, hogy nem alulról fölfelé, hanem fölülről lefelé licitálok. Hiszen a kínai balladák különbek, mint Goethe és Schiller, és Goethe és Schiller is különb, mint Béranger. Azt gondolták, hogy szerénytelenül fölfelé megyek a létrán, pedig én egyre lefele mentem."
Eddig tart a képzelt történet. Nem tudom, van-e valami tanulsága?
RSS: Van bizony. Mindannak, amit elmondtál. Köszönöm a beszélgetést!"(Domokos szerk. 1993, 255.o)
 |
| A keleti témához keleti lap. Weöres Sándor Szingapúrból küldött képeslapja. A fényképet Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával közlöm. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos Mátyás szerk.: Egyedül mindenkivel, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése