A télhez gondolatainkban hozzátartozik a hó is. Bár a napokban látható gyönyörű napsütés inkább már a tavaszt hívogatja. Jóleső érzés, hogy nemsokára "megszakad a tél".
Addig azonban egy téli vers részlete következik.
" Fehér és fehér, fölötte az ég
sohasem-sejtett kék: téli kék.
Repedezettek, kemények, vakok
a szerényen haldokló patakok." (Rongyszőnyeg, 94.)
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Olvasgatásaim eredményeképpen ma a Bóbitáról hozok tényeket. Az arcanum keresőjébe a Bóbita szót írtam be a költő neve mellé. Magam is megle... -
Ez az a vers a Rongyszőnyeg ciklusból, amit szinte mindannyian ismerünk, legtöbbünk már óvodás korától, s általában dallammal együtt. Szabó ... -
Egyik legkorábbi nyelvemlékünket juttatja eszünkbe Weöres Sándor verse, ám számos eltérés is mutatkozik. Azt kérem Önöktől, hogy ezúttal arr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése