Virágok 3.

Ősrégi toposz az ellenkező nem tagját, tagjait egy-egy virágnévvel illetni. Főleg a férfiak a lányokat. 

Vajon a nem megszokott virágábrázolás itt mit jelenthet? 

"Anne-Marie,

hozz kávét Lénártnak és nekem, 

te szerelmen túli szerelem,

viaszból öntött rózsa"

(Weöres Sándor: Széltornya, 5. részlet)

Ha a virágokból egész csokréta van, az mire utalhat? Lányokra? Szerelemre? 

Egy újabb versrészlet erről is lerántja a leplet. 

"Kis híd, deszka-híd,

az ár téged hova vitt?

Három csacsi, szürke, törpe,

ottbámult a víztükörbe.

Nem szedtek ők szép bokrétát,

legelték a margarétát,

csülkük három rétre sétált,

fülük hat mezőre szétállt.

Csacsi-járta deszka-híd

   az ár hova vitt? 

Gyöngy-ág, rózsa-ág,

hova lett a bóbitád?

Három lepke, kék, zöld, sárga,

ott libbent a napsugárba.

A virágot ők se szedték,

 csak a szirmát érintették,

úgy sodorták az illatot,

mint egy selyem-gombolyagot.

Lepke-ülte rózsa-ág,

   hol a bóbitád? 

   Kő-ház, messzi ház,

parazsadra ki vigyáz?

Három kislány, fürge, szőke,

ottan fűzött cérnát tűbe.

Fűzögettek, tűzögettek,

aztán virágot is szedtek,

három csokor lett belőle,

így tipegtek esküvőre. 

(Weöres Sándor: Rongyszőnyeg, 140, részlet)

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva