Új év küszöbén

"Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az új esztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy."

(Weöres Sándor: Ujjé!-vi mese - részlet) 

Egy éve ilyenkor nagy-nagy örömmel készülődtem arra, hogy az új esztendő kezdetén elindítsam blogomat. 2019 volt Weöres Sándor halálának harmincadik évfordulója, ezért választottam az indításnak az év első napját. 

Az elhatározás, hogy blogot indítok sokáig, hónapokig érlelődött bennem. Főiskolai tanárom, Lőcsei Péter dedikálta nekem a könyvét 2018 augusztusában, és vérbeli tanárként fel is keltette érdeklődésemet. A hosszú hetek alatt, miközben könyvét, könyveit olvastam, munkájába betekintést nyerhettem, elhatároztam, hogy a magam eszközeivel én is igyekszem a sokoldalú költő, író, műfordító életművét megismertetni. Folyamatos segítségéért máig hálás vagyok.  Célom az is volt a bloggal, hogy ne csak ismereteket közöljek, hanem gondolkodásra késztessek: fontosnak tartom, hogy az olvasók élményei, tapasztalatai is helyet kaphassanak egy-egy hozzászólásban. 

A munkálkodásom során egy jelenség mindenképpen visszatért: az ismert WS-sorok új élettel, új jelentéssel teltek meg. 

Nem volt ez alól kivétel a bejegyzés kezdetén olvasható verscím sem.. Gyerekként csupán a hangutánzást, játékot láttam a címben, azt, hogy az évkezdetre utalna, nem. A figyelmesebb olvasás újabb jelentésre hívta fel a figyelmet. 

Mit adott még a blogírás? Az olvasás, írás által kézzelfogható többlettudást. Bizony a "sok kicsi sokra megy" - ami pénzintézetben dolgozó édesapám által hozott gyerekkori reklámanyagokat is az eszembe juttatja -, a minap abban öltött testet, hogy gyerekkorom verseskötete, a Nefelejcs költőit most már ismerősökként köszönthetem. A nevek a címek fölött megteltek élettel: tudom, hogyan kapcsolódnak a gyerekirodalomhoz, hogyan, miként találkozhattak Weöressel, legyen szó Takáts Gyuláról, Hajnal Annáról, Orbán Ottóról, Zelk Zoltánról. 

Bízom benne, hogy a háromszázhoz közelítő blogbejegyzés Önöknek is segített. Örülök, ha megosztják élményeiket. 

Kedves Olvasó! 

 Mit adott Weöres művészete az életéhez, mindennapjaihoz? 

Weöres szobra Szombathelyen - saját fotó

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Karácsony közeleg

"Nől a dér, álom jár
hó kering az ág közt
karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt."


Weöres Sándor rengeteg versében utal a természetre. A fent idézett vers közismert.

A következő sorok talán kevésbé, mégis érdemes megismerkedni velük.

"A hóból már alig maradt,
ami van még csupa sáros.
Pennám, fogj egy gyöngymadarat!
Legyen tarka, februáros.  " (Weöres Sándor: Így élek Csöngén (Forrás: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00560/17512.htm)

Bár a két idézetet talán csak a tél jelenléte köti össze, tágabb asszociációval, a címből kiindulva mást is felfedezhetünk.

Karácsonykor legtöbbször az utunk hazavezet. Az is jó, ha bensőnkben találunk otthonra, azaz megleljük a békét.

Ha a kedves Olvasó a karácsony vallásos tartalmát is magáénak érzi, bátran ajánlom olvasásra Weöres: Betlehem című versét.


Áldott karácsonyt!

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

A magyar nyelv napján

Anyanyelvünket szüleinktől tanuljuk. Olyan észrevétlenül természetes lesz számunkra később, hogy tudjuk használni.

Az első néhány év után az anyanyelv ápolására, fejlesztésére szövetkezik a szülővel az óvodapedagógus, majd pedig a tanárok. Ők azok, akik ízes beszéddel, sokféle tevékenységgel érik el, hogy a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegmondás és megannyi apró részlet a helyére kerüljön az anyanyelv gyönyörű kirakósában.

A szürke napok sem annyira unalmasak talán, ha választékos szavakkal, egymást megtisztelve állunk szóba egymással.

Bejegyzésemet hadd zárjam egy részlettel a Magyar etüdök ciklusból.

"Borul, borul ott fönn az ég fátyla,
záporeső szürke haját rázza.
Sürü felhő morog, dördül, lángol,
sötét az ég, villám kaszál távol." (32)

Forrás: Wikipédia

Őszi éj a mezőn...

Elérkezett az ősz. Bár a nappalok szépek, a reggelek és esték már megmutatják az őszi időjárás elemeit.


"A föld színe távol
ezüst és acél.
Lombok illatától
részegül a szél.

A csillag forogva
hinti énekét.
Elsápad a boglya.
Feketül a rét."
(Weöres Sándor: Őszi éj a mezőn, részlet)


Gyönyörű, érzékletes képek. Színesek, sokatmondók.


Jut még eszünkbe őszt idéző sor Weöres költészetéből?

A fenti versrészlet ifjúkori alkotás.
A fotó a centenáriumi vonat egyik oldalát örökíti meg - saját kép

Ősszel...

A levelek lehullásával, a természet búcsúzásával együtt talán mi magunk is egyre zárkózottabbak, akár még pesszimistábbak is leszünk.

Ki oldhatná ezt a rossz érzést? Mivel lehetne befolyásolni a negatív gondolatokat?

Talán leginkább a helyes önismeret az, ami hosszútávon a segítségünkre siet.

 Érdemes ilyenkor Weöres: A teljesség felé című művéhez fordulni.

Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűsége megvan, egyénisége nem bír szétoldódni... A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. " (Weöres: A teljesség felé)

Saját fotó - Szombathely,
 Weöres Sándor padon ülő szobrához tartozó
 útjelző tábla WS kitalált neveivel

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Mai bölcs tanács...

Szinte mindenki találkozik emberekkel a mindennapjai során.

Sokszor idegenek között kell mozognunk, velük beszélgetnünk, számunkra közömbös emberekkel kapcsolatot teremtenünk, de rajtunk is múlik, hogy ezek az emberek jobban érezzék magukat a mi távozásunk után. (A Biblia iránymutatás lehet e tekintetben is...)

Weöres Sándor művészetében rengeteg példát találhatunk arra, hogyan éljük meg ezeket a véletlenszerű kapcsolatokat.

" Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél." (Weöres Sándor: A teljesség felé, Szembe-fordított tükrök, részlet)


A második, látszólag ellentmondásos soron érdemes elgondolkodni, hétköznapi példákat keresni.

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Újra és megint....

.... ősz van. Dolgozni kezdtem, az időmet ezernyi feladat foglalta el, de már régóta vágyakoztam az újrakezdésre, a Weöressel foglalkozó írásokra - a közben megélt csodákra.

Egy hónap kihagyás után megint szeretném írni blogomat.

 Minden írás Weöres Sándor személyéhez kötődik: legyen az verselemzés, egy baráti, vagy munkakapcsolat, kötetének elemezése, egy szép vers megismertetése, érettségi tétel kidolgozása. Megannyi különböző megközelítés.

Ma városnéző  sétán voltunk Budapesten: irodalmi kalandozásunk első állomása a Bécsi kapu tér 7. számú ház volt a Várnegyedben. Ebben az épületben lakott báró Hatvany Lajos író, mecénás, aki Weöres Sándort is támogatta. A ház mellett szép míves réztábla sorolja fel, kiket karolt fel a ház tulajdonosa. Élénk művészi élet otthona volt a palota.

Weöres maga emlékezik meg erről egy Ignotus Pálnak írt dedikációban: "Ignotus Palinak emlékezve Hatvany Lajosnál együtt-létünkre.... "

A képet Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával közlöm. 

Weöresnek a Hatvany Lajoshoz fűződő élményeiről itt olvashatnak.

FELHASZNÁLT IRODALOM

A dedikáció lelőhelye: 

Vasi Szemle, 2017. 2. szám 195. old