Talán emlékeznek mindazok a nevére, akik középiskolában irodalmat tanultak. Adynak, József Attilának, és sok más író, költő között Weöres Sándornak is támogatója volt: Igen, Hatvany Lajosról van szó, aki 1880-tól 1961-ig élt. Ismerkedjünk meg vele a Wikipédia segítségével.
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki, ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.
1947-ben tért újra haza Magyarországra. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanított. 1959-ben Kossuth díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. Művészi álnevei voltak: Pilvax, Agricola."
Weöres Sándorral Tóbiás Áron beszélgetett, az interjú egy részletét közlöm.
TÁ: Hatvany Lajos levelezéséből, aki, mint tudjuk (...) sok (...) költőnek volt a mecénása, előkerültek Weöres Sándor hozzá intézett levelei is. Az első 1933. január 5-én kelt, Csöngén, az akkor tizenkilenc éves, érettségizett fiatalember írta...
WS: Igen, akkor a falut megelehetős elzártságnak éreztem, s igyekeztem városra. Jobb szerettem volna állásba kerülni, mint egyetemre, de az nem sikerült. Hatvany felajánlotta egyszer, hogy lakjak nála, s nyilván ilyen módon a pályámról gondoskodott volna. De egy festő barátomnál laktam, Illés Árpádnál, és így köszönettel visszautasítottam Hatvanynak ezt az ajánlatát. Inkább éltem a magam életét. Bár nagyon jólesett ez a kedvesség.
TÁ: Egy másik, Hatvany Lajosnak küldött levélben ez áll: ... mostanában nem verseket, hanem kacsákat költök. Valódi kacsákat, keltetőgéppel: százötven tojás van a gép forró szekrényében, és két hét múlva itt lesz a kelési idő. - Szép tavaszi napok vannak most; ilyenkor kellemes a falu; egész nap a mezőt járom, amikor ráérek." (Domokos szerk. 1993, 294.)
A húsvéti időszakban érdemes ezt a példát követni: kimenni a szabadba, csodálni a természet szépségeit, amennyiben az idő megemgedi. Ha nem, bent a szobában olvasgathatjuk költőnk verseit, egyéb műveit.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos Mátyás szerk: Egyedül mindenkivel, Szépirodalmi kiadó, Budapest, 1993.
Wikipédia szócikk Hatvany Lajosról (a képek is onnan valók)
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése