Egy helyütt mégis azt olvastam, hogy Weöres hálás volt, hogy ez a mellőzés csupán azt jelentette, hogy kevesebbet, vagy nem is publikálhatta műveit, viszont műfordításokra felkérték. Nagy jellemre vall, hogy így gondolkodott.
A következő versben a sorok elénk varázsolják a költőt ebben a szomorú és rideg időszakban.
Fodor András
WS – 1949 (részlet)
Mikor először
láttuk
az
ajtó keretében
olyan volt
mint a tetten ért gyerek,
melle előtt
két tenyerét
kulcsolva összefogta,
esengőn
szinte, mint
a napkeletiek.
Alakja,
válla, arcán
minden vonás aprón,
cizelláltan
kicsi,
csak mély
szeme fölött
nagy ernyős
szempillái
verdestek
mint a semmiben
függeszkedő kolibrik szárnyai.
1988
 |
| Rómában, 1947-ben. |
 |
| Egy fiatalkori arckép a centenáriumi Weöres-vonaton |
 |
| A Dunántúli Írók első találkozóján, 1946. A képek közül az első a csöngei emlékházban található, a második saját fotó, a harmadikat Lőcse Péter engedélyével közlöm. ©️Dr Stareczné Kelemen Éva |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése