A költészet napján: József Attila és Weöres Sándor kapcsolata

"Volt anakoréta,
 próféta, staféta,"

(Weöres Sándor: József Attila)

József Attila születésnapján rácsodálkozhatunk, hogy a két költőt mindössze hét évnyi korkülönbség választotta el egymástól, mégsem tudunk sokat arról, hogy mennyire alaposan vagy éppenséggel csak felszínesen ismerték egymást. Ha kicsit számolunk, akkor könnyen rájöhetünk, hogy Weöres Sándor huszonnégy éves volt József Attila halálakor, azaz igen fiatal, bár már nyolc-kilenc éve jelentek meg versei különböző folyóiratokban,  és ezek zseniálisak voltak. József Attila haláláig megjelent két önálló kötete is. Minden bizonnyal felfigyelhetett rájuk.

Másrészről felmerül az a kérdés is, hogy Weöres Sándor milyen embernek, milyen költőnek tartotta József Attilát.

Tudomásom szerint nincs nyomtatásban megjelent, kiadott levél, dokumentum, ami kettejük barátságáról vagy munkakapcsolatáról közvetlenül vallana, azaz egymásnak írt levelekről nem tudunk, ám Weöres Sándor levelezésében azért néhányszor előfordul József Attila neve.

Az első versek megjelenésekor ezt a képet közölték Weöresről

Lőcsei Péter irodalomtörténész  megvizsgálta a két költő kapcsolatát, kutatásait rendelkezésre bocsátva álljon itt néhány fontos adat:

Említések:

"A Weöres által írt levelekben mindössze néhány alkalommal szerepel József Attila neve. Ezeknek többsége sem költészetének értékelését, hanem apró mozzanatokat (jelentett csak). 

1933. június 20-án Pável Ágostonnak számolt be arról, hogy Rozsnyay Kálmánnál járt, és nála előfordul olykor Illyés Gyula és József Attila is. (WSLev. I. 67.)

1934. III. 23-án a Hideg van megjelenése után Berda Józseftől írók, költők címét kérte el, hogy tiszteletpéldányt küldhessen első kötetéből. A tekintélyes névsorban Füst Milán, Németh László, Bartók Béla, Zelk Zoltán és mások mellett József Attila is szerepelt. (Lev. I. 365.)

1935 áprilisában Hatvany Lajossal küldi üdvözletét Hevesi Andrásnak, Ignotusnak és József Attilának (Lev. I. 411.)

Tudott József Attila lapalapítási tervéről, a Szép Szóról. 1936 februárjában értesítette erről Takáts Gyulát. (Lev. II. 97.)

A folyóiratban több verssel is szerepelt WS:
WS: Shakespeare és Velázquez szelleméhez (1936/1. 52.)

WS: Hölgy-arckép (1936/3. 240.)" (Lőcsei)

József Attila halála után is fennmaradt a Szép Szó, Weöres Sándor itt megjelent versei inkább ebben az időszakban voltak jellemzőek. 

Levélrészletek, ahol Weöres Sándor József Attiláról ír:

"Weöres Sándor levéltöredéke (Boca; egyelőre ismeretlen hölgy)

„Többször próbáltam József Attilával barátságot kötni és ez a szándék sose vált nyilvánvalóvá csaknem
ellenséges vitáinkban. És emlékszem Attila is szívből barátkozott volna velem: emlékszem ölelésnek-
induló kézmozdulataira, melyek félúton mindig abbamaradtak.”
*

Weöres Sándor Darázs Endrének

Kedves Bandi,
köszönöm leveledet és négy versedet, melyekhez nagyon-nagyon gratulálok. …

Elgondolkodtam ezen a négy versen és velük kapcsolatban az egész magyar költészeten. Vannak olyan
költőink, kik ízig-vérig magyar lélekkel írnak, de eszmeviláguk mindig földszintes, mint egy tanyai házikó;
ílyen Petőfi, Arany, újabban Erdélyi József. És vannak, kik magas szépségig emelkednek, de verseik
nagyrésze olyan, mintha franciából, angolból, németből fordították volna; még magyar-tárgyu verseik is,
stílus tekintetében, nyugati levegőjüek (ílyen Vörösmarty, Babits, Szabó Lőrinc, és én is), vagy latinosak
(Berzsenyi) vagy cseh-osztrák ízűek (Reviczky, József Attila). Szóval, a magyar költészetben mindmáig az
a helyzet, hogy ha magyar lélekkel ír valaki, költészete lapos alfölddé változik; ha magasabb szépség felé
nyujtózik, költészete megtelik idegenszerü akcentusokkal. … Csönge, 1946. szept. 20.

Jegyzetek: Boríték nélküli autográf levél; PIM V. 4749/ 84/ 12.
Weöres Sándor és József Attila (Óda, Elégia) együtt szerepelt az Új magyar líra című antológiában (Fiatal költők antológiája.
Összeállította: Kárpáti Aurél. A Vajda János Társaság kiadása)
Lásd még: Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? I. A kis főherceg és a Nemzedékek című fejezeteket.

*

Említés interjúban:

Weöres Sándor Tóbiás Áronnak: „József Attila többnyire belebonyolódott saját politikai témáiba,
amikhez én vajmi keveset értettem. Olyasmiről akart meggyőzni, amiről nekem sejtelmem sem volt,
amiben egészen tájékozatlan voltam. Közéleti dolgok foglalkoztatták és az akkori közéleti témákat
magarázta nekem. Versekről nagyon ritkán esett szó közöttünk, s nagyon is mellesleg.” (Egyedül
mindenkivel. 294. 1975.)" (Lőcsei)

Közös szereplésük: 

"Weöres és József Attila közös szereplése az Új magyar költők II. című antológiában (A tanítás problémái
szerk.: Vajthó László 16.; összeállította: Makkai László, Bp. 1937. (?)
József Attila: Margaréta, Nyár, Lassan, tűnődve, Falu, A fán a levelek, Mama, Ha a hold süt, Határ
Weöres: Valse triste, Félálom, Mocsári dal, Altwien ábránd, Gyermek dal, Panaszdal, Hajnali
harangszó, Őszi éj a mezőn

Makkai előszavában József Attila, Dsida és Weöres egy csoportban. „Emlékek és álmok
összefonódásából keletkezik az az irreális, látomásos világ, amelyik csillagaival, furcsa lényeivel, opálos
színeivel József Attila, Dsida Jenő, de főleg Weöres Sándor verseiben különleges üveghangon zenél. Ha a
mesterség érzik is nem egy ilyen versen, a víziós látás bennük, akár ösztön, akár költői furfang,

mindenképpen a fiatalok befelé és a világ látható valóságai mögé irányuló figyelmére vall.” (Lőcsei)


Weöres Sándor három rövid verset is írt József Attiláról: József Attila utolsó fényképére, József Attila szavai, és József Attila címmel. 


Láthatjuk, ismeretségük nem vált barátsággá,, de talán kölcsönös tisztelet jellemezte őket a viták ellenére is. Ezt ma már nem lehet kideríteni.

József Attila emlékpad.
Forrás: Wikipédia

Annyit azonban megtehetünk, hogy mindkettejük verseit olvassuk ezen a szép napon emlékezésképpen. 


Weöres Sándor diákkori képét Lőcsei Péter engedélyével és szíves hhozzájárulásával közlöm. 


©️ Dr Stareczné Kelemen Éva