"Weöres Sándorról mindenki tudja már, hogy első verseit csodagyerekként írta."- írja Szilágyi Ákos. A kötetben is megjelentek közül az első hármat elemeztem is itt, ezekben a bejegyzésekben.
A korai versekben is látszik, ami a későbbiekben is Weöres legbiztosabb karakterisztikus ismertetőjegye: a ritmusokkal való virtuóz bánásmód, a hangutánzás, hangfestés használatával együtt a költészetet meghatározó többértelműség.
A kötetben megjelent negyedik vers az Öregek, melyről ebben a bejegyzésben van szó.
 |
| Egy időskori kép a centenáriumi mozdonyon. Saját felvétel |
A rímeket nélkülöző, de képekben, hangulatban annál sokrétűbb vers gyönyörű természeti képekkel mutatja a közelgő elmúlást: méghozzá úgy, hogy az évszakokhoz párosít tevékenységeket, aztán az évszakokhoz társult egy-egy főnév 'dala', mondanivalója gondolatritmusszerűen vezet az elmúlás bemutatásához.
A vers elolvasásakor egészen biztosan magával ragad a hangulat...
Ha pedig végiggondoljuk, hogy egy kamasz látja, láttatja és veti papírra ezeket a komoly képeket, akkor talán megértjük a csodagyermekség lényegét...
FELHASZNÁLT IRODALOM
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése