"Weöres Sándort különös fából faragták. Még ha meg tudnék is nevezni hasonlatul egy messzi, egzotikus fát - talán szantál, talán szikomor vagy kínai tölgy? - , jobb, ha nem kötöm meg az olvasó képzeletét: Weöres annyira egyedi. Bármennyire hangsúlyozza is ő, hogy a mű személytelen, annyira, hogy híres szonettjének végsorát ("A halhatatlan mű időtelen") szelleme szerint akár meg lehetne változtatni így is: a halhatatlan mű személytelen; és bármennyire is jellemző továbbá, hogy egész nagyszerű művében keresve is alig-alig találni vallomásszerű, életrajzi adatot, valamint pillanathoz és közvetlenül sorshoz kötöttet, mégis mindezek ellenére, a közvetlen vallomások kerülésével is, alkotásait úgy áthatja a személyiség jelenléte, mint az egzotikus fát a különös illata." (Domokos szerk. 1990: 436)
 |
| Saját fotó |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos Máytás szerk. : Magyar Orpheusz, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nagyon szép méltatás! És nagyszerű ez a honlap! Köszönöm.
VálaszTörlésForray R. Katalin