Weöres és a gyerekek

Az azonos című cikkből idézek, melynek első részében megtudhatjuk, hogy Stehlo Gábor neveltjeit hogyan ismertette meg Weöres Sándor a költészettel, hogyan nevelték jeles tanárok a művészetek segítségével, a második, itt olvasható részben a halandzsaszavakról lesz szó:

"Mi nevezhető Weöres Sándornál halandzsának? Miért szerették a gyerekek? (...)
A halandzsa mindenekelőtt játék, ezt vették észre a gyerekek is, amikor játszótársul Weöres Sándort választották. De a felelősségteljes játék, a szabad alkotás játéka. Magad választod, magad vállalod, amit mondasz. (...)
A halandzsa továbbá mágia is! Óv. Kimondom bűvös szavait, és nem félek többé. A gyerek fél, és ezért ismétli, csak el nefelejtse a Hangcsoportok sorait. Vannak puha, forró hangok a hideg ellen;vidám gyöngyöző hangok a szomorúság ellen; áradó, sugárzó hangok az egyedüllét ellen.
A halandzsa legutolsó, legfejlettebb formája Weöres Sándornál, a szövegbe szervesen beépülő, furcsa halandzsaszavak. Rendszerint az események színhelyét vagy szereplőit jelölik: " (Domokos szerk. 1990: 243-245.)

Emlékeznek halandzsaszavakra Weöres költészetéből?

Ha még nem találkoztak ilyennel, ajánlom olvasásra a legismertebbet, a Táncdal címűt. Latinovtis Zoltán előadásában már első hallásra is sok-sok ötlet felmerülhet az értelmezést illetően.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Domokos Mátyás szerk.: Magyar Orpheusz, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1990. 

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva