Weöres Sándor és Móricz Zsigmond

Vajon ismerhette egymást Weöres Sándor és a ma évfordulós  Móricz Zsigmond? 

Móricz 1930-ban. Forrás: Fortepan, 55254, Adományozó: Magyar Bálint

Tekintve, hogy Weöres verseit a Nyugat egészen korán publikálta már, (az Arcanumban pedig találni olyan 1929-es Pesti Hírlapot, amelyik leközli a verseit)  a nagy író előbb találkozhatott műveivel, mint magával a költővel. Vagy mégsem? Ki tudja, bemutatta-e neki valaki?

Bárdosi Németh János visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a diák Weöres - amellett, hogy személyesen felkereste a nyugatos költőket, Babitsot és Kosztolányit, és levelezett is velük (erről bővebben  itt és itt), láthatta Szombathelyen, amikor fent említett barátja meghívta őket a Nyugat-estekre. Bárdosi és Weöres levelezéséből tudjuk azt is, hogy a meghívni vágyott vendégek között Móricz Zsigmond is szerepelt.

Mi köti még össze Móriczot és Weörest? 

Egy terjedelmes tanulmány szól kettőjük gyermekköltészetben betöltött szerepéről. Móricz már a Hét krajcár előtt írt gyermekverseket, melyek akkor még visszhangtalanul maradtak. Csaknem biztos vagyok benne, hogy legalább egy-két ilyen alkotását ismerik az olvasók. 

Érdemes elolvasni a tanulmányt teljes terjedelmében. Itt található: 

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzabolcsSzatmariSzemle_2018/?query=We%C3%B6res%20S%C3%A1ndor%2C%20M%C3%B3ricz%20Zsigmond&pg=493&layout=s

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Könyvtár és Weöres

Ma, a könyvtárosok napján mi is lehetne időszerűbb, mint megemlékezni a költő és a kulturális intézmény kapcsolatáról.

Magam is több posztot írtam már erről, megemlékezve Pasteiner Ivánról, a nagyon művelt, kiemelkedő szakmai elhivatottsággal rendelkező könyvtárosról.  Szó volt a háborús évekről, és arról is, hogy a könyvtárosok segítségével kincsekre is lelhetünk, nevezetesen egy újabb világnapra.

Weöresről tájékozódhat még a kedves Olvasó itt is: https://tudaskozpont-pecs.hu/index.php?m=5&id=2

Ebben az időszakban nem járhatunk könyvtárba sajnos, de ingyen használhatjuk az Arcanumot, a könyvtárak katalógusát is, és ez bizonyára enyhít olvasáséhségünkön.

Ma pedig valóban érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen sokat tesznek a könyvtárosok is értünk.


Miben segítettek minket?

Ugyan nem könyvtár, hanem múzeum falán látható ez a dombormű, mégpedig Székesfehérváron. Saját fotó

Felhasznált irodalom

https://tudaskozpont-pecs.hu/index.php?m=5&id=2

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Fehér és fehér...

A télhez gondolatainkban hozzátartozik a hó is. Bár a napokban látható gyönyörű napsütés inkább már a tavaszt hívogatja. Jóleső érzés, hogy nemsokára "megszakad a tél".

Addig azonban egy téli vers részlete következik.

" Fehér és fehér, fölötte az ég
sohasem-sejtett kék: téli kék.
Repedezettek, kemények, vakok
a szerényen haldokló patakok." (Rongyszőnyeg, 94.)

©️  Dr Stareczné Kelemen Éva

Olvadás

Az idén nem volt sok hó, talán így is eszünkbe juthatott Weöres Sándor verse: "Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz. "(Olvadás)


A csepegés hangja lehet figyelemfelhívó. Ritmusával (akár csak gondolatritmusként is), akár a következő vers részlete:

"csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény" (Dob és tánc)

Mennyire sok gondolatot, asszociációt kelt ez a néhány szó. A februári, télből kifelé haladó időszak amúgy s alkalmas az elgondolkodásra. Hová tartunk? Mit tervezünk az egyre jobb időben?
Talán a tavasz még messze van, de azért már gondolhatunk rá...


"Ó tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem." (Fairy spring - részlet)

A jó gondolatokat, szép elhatározásokat ne hagyjuk szunnyadni!


©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Új év küszöbén

"Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az új esztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy."

(Weöres Sándor: Ujjé!-vi mese - részlet) 

Egy éve ilyenkor nagy-nagy örömmel készülődtem arra, hogy az új esztendő kezdetén elindítsam blogomat. 2019 volt Weöres Sándor halálának harmincadik évfordulója, ezért választottam az indításnak az év első napját. 

Az elhatározás, hogy blogot indítok sokáig, hónapokig érlelődött bennem. Főiskolai tanárom, Lőcsei Péter dedikálta nekem a könyvét 2018 augusztusában, és vérbeli tanárként fel is keltette érdeklődésemet. A hosszú hetek alatt, miközben könyvét, könyveit olvastam, munkájába betekintést nyerhettem, elhatároztam, hogy a magam eszközeivel én is igyekszem a sokoldalú költő, író, műfordító életművét megismertetni. Folyamatos segítségéért máig hálás vagyok.  Célom az is volt a bloggal, hogy ne csak ismereteket közöljek, hanem gondolkodásra késztessek: fontosnak tartom, hogy az olvasók élményei, tapasztalatai is helyet kaphassanak egy-egy hozzászólásban. 

A munkálkodásom során egy jelenség mindenképpen visszatért: az ismert WS-sorok új élettel, új jelentéssel teltek meg. 

Nem volt ez alól kivétel a bejegyzés kezdetén olvasható verscím sem.. Gyerekként csupán a hangutánzást, játékot láttam a címben, azt, hogy az évkezdetre utalna, nem. A figyelmesebb olvasás újabb jelentésre hívta fel a figyelmet. 

Mit adott még a blogírás? Az olvasás, írás által kézzelfogható többlettudást. Bizony a "sok kicsi sokra megy" - ami pénzintézetben dolgozó édesapám által hozott gyerekkori reklámanyagokat is az eszembe juttatja -, a minap abban öltött testet, hogy gyerekkorom verseskötete, a Nefelejcs költőit most már ismerősökként köszönthetem. A nevek a címek fölött megteltek élettel: tudom, hogyan kapcsolódnak a gyerekirodalomhoz, hogyan, miként találkozhattak Weöressel, legyen szó Takáts Gyuláról, Hajnal Annáról, Orbán Ottóról, Zelk Zoltánról. 

Bízom benne, hogy a háromszázhoz közelítő blogbejegyzés Önöknek is segített. Örülök, ha megosztják élményeiket. 

Kedves Olvasó! 

 Mit adott Weöres művészete az életéhez, mindennapjaihoz? 

Weöres szobra Szombathelyen - saját fotó

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

Karácsony közeleg

"Nől a dér, álom jár
hó kering az ág közt
karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt."


Weöres Sándor rengeteg versében utal a természetre. A fent idézett vers közismert.

A következő sorok talán kevésbé, mégis érdemes megismerkedni velük.

"A hóból már alig maradt,
ami van még csupa sáros.
Pennám, fogj egy gyöngymadarat!
Legyen tarka, februáros.  " (Weöres Sándor: Így élek Csöngén (Forrás: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00560/17512.htm)

Bár a két idézetet talán csak a tél jelenléte köti össze, tágabb asszociációval, a címből kiindulva mást is felfedezhetünk.

Karácsonykor legtöbbször az utunk hazavezet. Az is jó, ha bensőnkben találunk otthonra, azaz megleljük a békét.

Ha a kedves Olvasó a karácsony vallásos tartalmát is magáénak érzi, bátran ajánlom olvasásra Weöres: Betlehem című versét.


Áldott karácsonyt!

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva

A magyar nyelv napján

Anyanyelvünket szüleinktől tanuljuk. Olyan észrevétlenül természetes lesz számunkra később, hogy tudjuk használni.

Az első néhány év után az anyanyelv ápolására, fejlesztésére szövetkezik a szülővel az óvodapedagógus, majd pedig a tanárok. Ők azok, akik ízes beszéddel, sokféle tevékenységgel érik el, hogy a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegmondás és megannyi apró részlet a helyére kerüljön az anyanyelv gyönyörű kirakósában.

A szürke napok sem annyira unalmasak talán, ha választékos szavakkal, egymást megtisztelve állunk szóba egymással.

Bejegyzésemet hadd zárjam egy részlettel a Magyar etüdök ciklusból.

"Borul, borul ott fönn az ég fátyla,
záporeső szürke haját rázza.
Sürü felhő morog, dördül, lángol,
sötét az ég, villám kaszál távol." (32)

Forrás: Wikipédia