Pasteiner Iván könyvtáros halálának évfordulója van ma. Talán nem széles körben ismeretes a neve, ám a könyvtárosok számára valószínű, hogy tananyag volt az egyetemen. Kivételes tehetségű, bátor ember volt. A kor, amiben élt, amúgy is sok viszontagságra, kalandra adott lehetőséget. Hogy miért? A Wikipédia idézett soraiból kiderül.
1926 és 1945 között az Egyetemi Könyvtár igazgatója, majd főigazgatója lett Budapesten. Már 1909-ben itt dolgozik: fizetés nélküli kisegítőtiszt, majd díjnok és könyvtártiszt. 1937 és 1944 között a Római Magyar Intézet kuratóriumának tagja volt. Részt vett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete megalapításában. 1947-ben Grazba emigrált, 1962-ben itt halt meg.
Könyvtárigazgatói működése elsősorban a korábbinál nagyobb munkafegyelem megkövetelése és kiváló szervezőtehetsége miatt emlékezetes.
Részben neki köszönhető ugyanakkor, hogy a könyvtár corvinái sértetlenül átvészelték a második világháborút: kijátszotta a kultuszminiszter 1944. őszi utasítását, és a kódexek helyett értéktelen könyveket csomagoltatott be és juttatott el a kijelölt Tolna megyei célállomásra. A küldeménynek nyoma veszett, a corvinák épen maradtak az épület pinceraktáraiban.
1929-ben mintegy 1000 kötetes könyvtárat ajándékozott XI. Piusznak, áldozópapsága 50. évfordulója alkalmából. Az egyedi kötésű kötetek a kor tudományos színvonalát reprezentáló magyar tudományos művek voltak: alapvető kézikönyvek a történelem, paleográfia, nyelvészet, egyháztörténet témaköréből. Mind a mai napig a Vatikáni Könyvtár különgyűjteményét képezik.
Közgyűjteményi főfelügyelőként Pasteiner szorgalmazta a könyvtárak együttműködését. 1936-ban javasolta, hogy „azonos gyűjtési körrel bíró s egyetemes jellegű tudományos könyvtáraink – tehát a Széchényi, Akadémiai, Fővárosi, Parlamenti és a budapesti Egyetemi Könyvtárnak – gyűjtési köre összehangoltassék.”
Bízom benne, hogy élvezték az életrajzi bemutatót, bár már felmerülhetett néhányakban a kérdés, hogy ennek vajon mi köze van Weöres Sándorhoz. Azok, akik járatosabbak a Weöres-életrajzban, gondolhatnak arra, hogy Weöres igazgatója, esetleg tanára lehetett Pasteiner Iván. Weöres egyetemi gyakorlata során került kapcsolatba vele. Ez az egyetem elvégézése és első, könyvtárosi állása közé tehető. Az alul ovasható levél egy igen gondos és jó ítéletű édesanyára utal: a legkiválóbb szakemberhez küldte a gyermekét.
11. Weöres Sándorné Weöres Sándornak
Édes Cinkám! Csókollak kártyádért. Ha K. H. nincs is Pesten, próbálj a Nemzeti titkárságával – esetleg tiszttel – érintkezésbe lépni, hátha nincs mindenki szabadságon, s akkor el tudsz valamit ott intézni. – Pasteinerrel1 eddig talán már találkoztál is. Ott nem lehet mást tenni, mint türelemmel várni. Legalább jól átnézheted a tudományt. – Illyés írt Neked, hogy Babits-emlékkönyvet2 adnak ki, felhív Téged is közreműködésre. Ezt visszautasítani nem lehet, de a dolog sürgős. Kérlek azonnal lépj Illyéssel érintkezésbe e végett. – Itt van nálunk Gábor, egyéb ujság nincs is itthon. Irjál kérlek, ha valamit végzel, igen érdekel. – Mind csókolunk, szeretettel
Cs. 1941. VIII. 15. Mamád
(Lőcsei,2006)
FELHASZNÁLT IRODALOM
Lőcsei Péter: Weöres-mozaik, Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése