"Mert azt álmodják többé sose-fák
Csupa valódi hús-vér kisdiák."
Weöres Sándor: Faiskola
Ma a félévi bizonyítványosztás környékén legyen ismét az iskoláé a szó. Természetesen Weöres iskolaélményeiről.
Elsőként álljon itt egy bizonyítvány a csöngei évekből. Énekből kapott jelest, minden másból kitűnőt, tehát még jobbat. Tanítói szerint nem szerette a hangos csoportos éneklést, valószínű érzékeny füle meghallotta a hamis hangokat, és ez zavarta.
A rokonok, és maga Weöres visszaemlékezései szerint elemi iskolai tanárai mind nagyon nagy műveltségű, Weöres tehetségét felismerő emberek voltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Weöres első verseskötetét tanítójának dedikálta.
A csöngei évekről egyébként így vallott: Kodálynak írta: "Gyerekkori emlékeim:fantasztikus bántalmak, állandó testi-lelki gyötrelem, sok betegeskedés, sok olvasás és írás, a mulandóság folytonos érzése.... Fenyő Lászlónak pedig: "15 éves időmig falun éltem (...) formátlan gyerekkorom igen furcsa egyéniséggé nevelt, ezért ott az osztálytársaim csúfoltak, a lányok kinevettek."(Lőcsei, 2007:18)
Időközben Pápán is tanult, erről az időről is maradt fent dokumentum:
A következő dokumentum már az érettségi bizonyítvány, itt már bizony nagyon vegyesek a jegyek, és egyébként Weöres véleménye is a tanárairól. A formátlan gyerekkor nagyon félszeg kamasszá tette. Ám a versírás ekkor már nemcsak napi társa volt, hanem meg is jelentek versei különböző sajtóorgánumokban, így ezek a pozitív visszajelzések kedvezően hatottak rá. Híre eljutott nagy költőkhöz is, sőt, maga is tiszteletét tette náluk.
De erről majd egy más alkalommal.
Addig is, így a félévi bizonyítványosztás kapcsán idézzük emlékezetünkbe a szép élményeket, szép félévekről, jó érzésekről, és gondoljunk tanárainkra, akiktől igazán sokat kaptunk.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Lőcsei Péter: Szombathelyi emlékpohár, Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2007.
A fotók a bizonyítványokról a csöngei emlékházban készültek, a könyvborító képét Lőcsei Péter bocsátotta rendelkezésemre.
A fotók a bizonyítványokról a csöngei emlékházban készültek, a könyvborító képét Lőcsei Péter bocsátotta rendelkezésemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése