Kedves Olvasók!
Talán emlékeznek az 1. 25.-i bejegyzésre. Egy fénykép alapján kellett kitalálniuk, hogy egy író-költő találkozón mi mindenre kerül sor, hogyan segítik egymást a művészek. Ha töprengtek rajta, akkor még nagyobb nyitottsággal tudják olvasni ezt az írást Takáts Gyuláról.
"Pécsen, a Pozsonyból áttelepült Erzsébet Tudományegyetemen találkoznak. (...) Az 1933-34-es évet együtt töltötték a városban. (Tüskés, 2003:53-54) Várkonyi Nándort lapalapítási tervükkel többekel együtt keresték fel, de az Öttorony nem jelent meg.
Weöres első verseskötete, a Hideg van 1934-ben lát napvilágot Pécsen. Takáts már elhagyja a várost, és Kaposváron él, amikor első könyve, a Kút 1935-ben megjelenik. " (Tüskés, 2003:53-54)
1934 és 1947 között 63 levelet váltanak Tüskés Tibor állítása szerint. "Elküldik egymásnak írásaikat, megjelent könyveiket. Véleményt mondanak egymás munkáiról, a folyóiratokban kritikát közölnek a másik könyvéről.(...) Tanácsot adnak egymásnak: kinek küldjenek tiszteletpéldányt, verskéziratot, kritikát. Mai szemmel olvasva ezeket a leveleket különösképpen meglep a sorokból sugárzó nagyfokú gyakorlatiasság, a sokféle praktikus tanács, az irodalmi élet apró részleteire és rezdüléseire kiterjedő figyelem. E levelek valóban egy életformára, egy írói hivatásra készülő, egy helyét kereső nemzedék önszerveződését tükrözik." (Tüskés, 2003:55)
Weöres így nyilatkozik a kedves barát kritikájáról: "az az eredendő hibája van, hogy jóbaráti kritika; no de ezen a szűk Magyarországon lehetetlenség volna, hogy az ember csak olyanokról írjon, akiket nem ismer." (Lőcsei, 2014: 124)
Személyesen is találkoznak, Takáts levelet is ír csöngei emlékeiről. Később mindketten római ösztöndíjjal egyidőben járhatnak a Magyar Akadémiára.
1948-ban Sőtér István antológiájában mindkettejüknek jelennek meg versei.
Amikor 1965-ben az Új Írásban méltatlan kritika éri Takáts Gyula költészetét, Weöres négysoros rögtönzéssel védi meg költőtársát: "Megállapítják, hogy nem vagy zsenyi./Átélte ezt Somogyban Berzsenyi. /Lám, a somogyi sors gyümölcsey!/csak a te birálód nem Kölcsey."(Tüskés,2003:58)
Takáts több alkalommal is írt köszöntő verset barátjának. Csaknem száz évet élve ő volt az, aki Weöresnél később hagyta itt ezt a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése