Ma, január 12-én, ezen a második világháborús emléknapon szeretnék arról írni, hogy 1939 és 1945 között Weöres Sándor hogyan élt, mivel foglalkozott, mennyire érintette őt a háború.
"A teremtés dicsérete (1938) után új verseket tartallmazó gyűjteménye csak az 1944-ben jelent meg Weöresnek, a Meduza. Ez volt az a kötet, amely fölkeltette Hamvas Béla érdeklődését a költő iránt, aki aztán a Diáriumban publikálta nevezetes "felfedező" kritikáját.
A kötetről a Sorsunk 1944. évi 5. számában Takáts Gyula írt alapos, elemző méltatást.
Az 1933-43 közötti időszakot gyakran nevezik Weöres 'pécsi éveinek', de ez nem jelenti azt, hogy végig ott élt.
1940 júliusától Pesten tartózkodik, az Egyetemi Könyvtárban tölti gyakorlóévét.
A csöngei emlékházban kiállítva láthatjuk az eredeti dokumentumot:
1941: a Sorsunk első száma közli a Theomachiát, majd különnyomatként is napvilágot lát. Weöres 1941 nyarán Pécsre jön, állást kap az éppen alakuló városi könyvtárban. Ősszel a Janus Pannonius Irodalmi Társaság közgyűlésén titkárrá választják. A Sorsunk társszerkesztője, 1942-ben visszaadja ezt a megbízást, de levelezésében, szervező munkájában élénk társadalmi életet folytat.
Ezekben az években köt szoros barátságot Csorba Győzővel, valamint az 1940-ben Páriszból végleg hazatérő, és a Sorsunk szerkesztésébe művészeti tanácsadóként bekapcsolódó festőművésszel, Martyn Ferenccel.
1943 őszéig él Pécsen, akkor Pestre költözik, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lesz. Könyvei most már a fővárosban, pesti kiadóknál jelennek meg. Új emberi kapcsolatokra, barátokra tesz szert, talán a legfontosabb Hamvas Bélával való találkozása, akinek írásait a Sorsunk már 1943-ban közli.
1944-45 fordulóján, és csaknem a teljes '46-os évben újból Csöngén tartózkodik. " (Tüskés,2003:49-50)
'Takáts Gyulának írta 1944. január 15-én: „Kérded, hogy miért jöttem el Pécsről (…) Egyik ok, amiért eljöttem, hogy sok megírni-való gyülekezett össze a fejemben, és ezt a csöngei magányban jobban létre tudom hozni, mint a pécsi mozgalmas életben. Másik ok, hogy a háború végét és az esetleg mutatkozó bajokat a szüleimnél akarom átevickélni: ha baj lesz, legyen együtt a család.”
"A teremtés dicsérete (1938) után új verseket tartallmazó gyűjteménye csak az 1944-ben jelent meg Weöresnek, a Meduza. Ez volt az a kötet, amely fölkeltette Hamvas Béla érdeklődését a költő iránt, aki aztán a Diáriumban publikálta nevezetes "felfedező" kritikáját.
A kötetről a Sorsunk 1944. évi 5. számában Takáts Gyula írt alapos, elemző méltatást.
Az 1933-43 közötti időszakot gyakran nevezik Weöres 'pécsi éveinek', de ez nem jelenti azt, hogy végig ott élt.
1940 júliusától Pesten tartózkodik, az Egyetemi Könyvtárban tölti gyakorlóévét.
A csöngei emlékházban kiállítva láthatjuk az eredeti dokumentumot:
1941: a Sorsunk első száma közli a Theomachiát, majd különnyomatként is napvilágot lát. Weöres 1941 nyarán Pécsre jön, állást kap az éppen alakuló városi könyvtárban. Ősszel a Janus Pannonius Irodalmi Társaság közgyűlésén titkárrá választják. A Sorsunk társszerkesztője, 1942-ben visszaadja ezt a megbízást, de levelezésében, szervező munkájában élénk társadalmi életet folytat.
Ezekben az években köt szoros barátságot Csorba Győzővel, valamint az 1940-ben Páriszból végleg hazatérő, és a Sorsunk szerkesztésébe művészeti tanácsadóként bekapcsolódó festőművésszel, Martyn Ferenccel.
1943 őszéig él Pécsen, akkor Pestre költözik, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lesz. Könyvei most már a fővárosban, pesti kiadóknál jelennek meg. Új emberi kapcsolatokra, barátokra tesz szert, talán a legfontosabb Hamvas Bélával való találkozása, akinek írásait a Sorsunk már 1943-ban közli.
1944-45 fordulóján, és csaknem a teljes '46-os évben újból Csöngén tartózkodik. " (Tüskés,2003:49-50)
'Takáts Gyulának írta 1944. január 15-én: „Kérded, hogy miért jöttem el Pécsről (…) Egyik ok, amiért eljöttem, hogy sok megírni-való gyülekezett össze a fejemben, és ezt a csöngei magányban jobban létre tudom hozni, mint a pécsi mozgalmas életben. Másik ok, hogy a háború végét és az esetleg mutatkozó bajokat a szüleimnél akarom átevickélni: ha baj lesz, legyen együtt a család.”
Levelei megritkultak ugyan ebben az időszakban, de alig ejtett szót a család megpróbáltatásairól. Egy-egy mondatból tudjuk csak, hogy a házukba katonákat szállásoltak be, élelmük kevés, ruhájuk épp annyi, amennyi rajtuk van, de fő, hogy viszonylag egészségesek, s élnek, s örült, ha barátairól jó hírt hallott, hogy ők is életben maradtak. '
https://mult-kor.hu/20130528_a_szaz_eves_weores_sandorbr_br_
https://mult-kor.hu/20130528_a_szaz_eves_weores_sandorbr_br_
További művei:
Bolond Istók (1943)
Meduza (1944)
A teljesség felé (1945)
A háborúhoz kapcsolódó, igazán bajtársias gondolkodásra valló levél:
'-Még olyant is olvastam, hogy nyilas időben antiszemita bökkverseket adtam ki; holott akkoriban zsidómentéssel próbálkoztam; Halász és Sárközi esetében sajnos eredménytelenül; viszont Füst Milán köré én szerveztem azt a baráti kört (illés Árpád, Tatay Sándor, Endre Béla), akik megvédték."
(Weöres Sándor levele Vas Istvánnak, Róma, 1948. június 28.)
In: Domokos, szerk. Öröklét, 2003: 192.)
A levélben említett két barát segítséget is kért Weörestől:
Balf, 1945. január 31-én
Kedves Sándor, most az egyszer nem irodalmi kérdésben fordulok hozzád, hanem nagyon súlyos egyéni kéréssel. Sáncmunkára vagyok beoasztva Balfon (Sopron mellett), otthontól és minden utánpótlástól elzárva. Velem volt Szerb Tóni is, de sajnos csak volt;tegnapelőtt temettük el. Itt van Sárközi Gyuri is, aki majd csatlakozik kérésemhez: küldj valami pénzösszeget kölcsönképpen, amit alkalomadtán majd visszafizetünk. A legjobb lenne persze a természetbeli segítség, élelmiszer, csak félek, hogy a csomag elvész, pénzt állítólag inkább kézbesítenek. Ne haragudj, hogy ilyen kéréssel zaklatlak, de igazán a legvégsőkről van szó. Előre is hálás köszönettel ölel Halász Gábor. Sanyikám, de profundis*... Segíts rajtunk, ha lehet, és ha tudsz. Ölel Sárközi Gyurka
Válasz, 1947. 10. sz."In: Öröklét, (Domokos szerk, 2003:122)
* : A mélységből. Utalás 'A mélységből kiáltok Uram, Hozzád' kezdetű, 130. zsoltárra
FELHASZNÁLT IRODALOM
Domokos, szerk.: Öröklét, Nap Kiadó, Budapest, 2003.
Tüskés Tibor: A határtalan énekese, Masszi Kiadó, Budapest, 2003
A száz éves Weöres Sándor, in: https://mult-kor.hu/20130528_a_szaz_eves_weores_sandorbr_br_
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése