A mai bejegyzés első részében visszatekintünk az előző blogbejegyzésre kérdések segítségével. Ezután kérdések következnek a mai részhez. Ezután jön az elemzés folytatása, a jövő héten pedig folytatódik. A kérdéseket, kéréseket a weoressandorblog@gmail.com címre várom.
1. Mely jegyzetelési, kiemelési mód tetszett meg, melyet használni fog az elkövetkezőkben?
2. Jellemezze a mű címét annak sokrétű jelentése alapján, legalább 3-4 különböző módon, amelyhez kapcsolja a korszakot is.
3. Hogyan jelenik meg az átváltozás a műben?
4. Mely mozzanatok azonosak vagy hasonlóak Weöres Sándor, vagy elődei, illetve főhősnője életében, illetve a mű világában?
5. Weöres mely művei tekinthetők a Psyché előképének, illetve hogyan alakult ki maga a kötet?
A továbbiakban pedig állítások, kérdések segítségével a kiemelés munkáját könnyítem meg az olvasónak. Ezúttal ez önálló feladat lesz. Ugyanakkor bátorítom az olvasót, hogy az egyes kérdésekre külön is adja meg a választ. Lehetőség szerint ne a szövegből szolgaian kimásolva, hanem saját szavaival - a tanulása, a tananyag elsajátítása így lesz hatékonyabb. Egyben érdemes kézzel írt jegyzeteket készíteni a fent említett szempontból.
b, Mit lehet érzékeltetni azzal, ha egy költő álarcot ölt? Válaszát Psychével kapcsolatban fejtse ki!
c, Hogyan utal a 19. század elejére a Psyché című kötet különböző külsőségeket és írásmódot tekintve?
d, Milyen magyar szóval helyettesítené az 'ortográfia' kifejezést?
e, Az eredeti kötet Psyché illusztrációja hogyan vetíti előre Psyché lelkivilágát? Miért? Válasza legalább négy-öt mondatos legyen!
f, Milyen kettős minőségben kell látnunk Psychét?
g, A legelső We(ö)R(e)SSZERDA képét újra megnézve alkosson meghatározásokat a fogalmak némelyikéhez.
Összefüggések
"A szakirodalom egyetért abban, hogy Weöres Sándor ún. próteuszi alkatú költő.
(Próteusz a görög mitológiában a tengerek istenének, Poszeidónnak a fia, maga is tengeristenség. A "tengeri öregek" egyike, ezért aggastyánnak festették le. Olyan alakváltoztató képességgel bírt, mint felségterülete, a tenger. Természetesen otthonosan mozgott a szárazföldön is, fenevad vagy szörny képét felöltve. Folytonos alakcserélése révén szinte mindig kisiklott azoknak szorításából, akik jóserejét akarták szóra bírni.)
A költő nemzedéktárs Kiss Tamás már 1935-ben ráérzett a szerepváltogatás (a maszkosság) fontos voltára.
A kritikus Vajda Endre 1944-ben így vélekedett: Weöres ... egyik versével a babiloni mondában van otthon, a másikkal a japán teaházban; megérintik a daloló sztyeppék és szent őrületű művészek képzelt országai. Gyermek lesz a gyermekek kedvéért, megszólaltatja az állatokat, és átérzi a teremtmények mitológiáját".
Weöres 1957-ben írt is egy Proteus című szonettet, mely azután az Átváltozások-sorozat negyven szonettje közé illeszkedett harmadikként:
A parton Proteus alakoskodik,
most majdnem isten, most a lehetetlen,
most számtalan hűs gyönggyé szerteröppen,
most sziklává mered, most újra híg.
Víz és föld határ-láncára bukik,
de menny s mélység közt lakik: ő a tenger,
keblén sarat ringat, s e szerelemben
sár urává, emberré változik.
Bírák és bankosok aeropágja
megméri, sorsa tűhegyen forog:
vagy visszadobják a habzó, szabad árba
vagy uszonyán ember-gúzs csikorog;
de minden sejtje embert párolog:
száraz porvert tanyán nem élt hiába.
A 'most' időhatározó-szóval kezdett öt tagmondat épp a mostból, a jelen illanatból ragadja ki , osztja meg az alakját állandóan, szélsőségesen változtató Próteuszt. Ugyanakkor a tagmondatkezdések egybe is mossák, lényege (a változás) szerinti egy-lénnyé s örök jelen idejűvé avatják a tengeri istent. Princípiuma a két háromsoros szakasz határára dobott két 'vagy' kötőszó, valamint az elemi határhelyzetek (víz és föld határ-tánca; menny s mélység közt lakik) révén is kifejeződik. A Weöres Sándor által életre hívott (de a 19. században valóban élt költőnőnek láttatott Lónyay Erzsébet Mária Psyché jellemzésére is alkalmas a Weöres áttételes önarcképét magába foglaló Proteus.
Psyché is szívesen - ösztönösen vagy tudatosan - alakoskodik. Megfoghatatlan. Sorsa rendre "tűhegyen forog", sokszor vergődik mások ember-gúzsának kiszolgáltatva. "...keblén sarat ringat, s e szerelemben/sár urává, emberré változik" ez lehetne a Psyché egyik rövid, poétikus összefoglalása. A hősnő sírfelirata pedig ez: "...nem élt hiába". Nem, mert holtában is "... minden sejtje embert párolog". A Proteus mellett sok további Weöres-versre lapozhatunk rá - s nem csupán a mitológiai tárgyúak között - , amely valamilyen vonatkozásban (az álarcos szerepjátékban, a szabadságmámor kifejezésében, a női identitás szöveggé lényegítésében stb.) a Psyché-egyéniség, a Psyché-versek előzményeként is értelmezhető.
Weöres Psyché című kötete 1972-ben jelent meg. (Alcíme: Egy hajdani költőnő írásai.)
A szerző neve, a cím, az alcím, a kiadó- és helyjelölés után régies ortográfia szerint kitett pont az írásképben is megnyilvánuló - az egész gyűjtemény címírási stb. gyakorlatán végigvonuló - szándékot jelzi.
Az Utószó. 1971. külön is informál psyché írásmódjáról, mely "szeszélyes és következetlen", akárcsak a kor többi szerzőjéé, hiszen 'az akkori ortográfia még nem volt egységes". A csapongó, szokatlan írásmód a Tartalomban a könyvkészítőket is megtréfálta, felületességre késztette: kifelejtették vagy kihagyták ama - cím-szószerkezetek utáni - lezáró pontot, mely a megfelelő helyeken , a könyv belsejében nem hiányzik (fejezetcímek: Hegyaljai évek. 1808-1812.; Emlékezés. 1820. stb. műcímek: Barátnéjaimnak. ; Ég, víz, föld. stb.).
Az Egybegyűjtött írások is ekként (vagyis a főszövegben és a Tartalomban másként-másként) veszi át a címeket, dátumokat: mintha Weöres szeme is átsiklott volna a következetlenségen (vagy nagyvonalúan nem törődött vele). A művet magunknak is Psyché. címen kellene idéznünk, megneveznünk minden alkalommal, s a cikluscímek, verscímek citálásakor sem takarékoskodhatnánk az írásjellel. Az olvasás (és a toldalékolás) könnyebbsége érdekében ezt csupán jelezzük, de nem mindig így járunk el.
A Psyché egyszerre hősnője és (a fikció szerint) írója a könyvnek. Önéletírását forgatjuk, mindig kettős minőségében kell látnunk őt.
A könyvet Gyulai Líviusz grafikus illusztrálta, 19. század eleji, rokokó és biedermeier hangulatot keltő - egyben fényképszerűen hiteles kidolgozású, tehát a valóhűséget szuggeráló -, barnás színezetű rajzokkal. Psychét a belső címlap oldalpárjának bal felén dús, csigás hajú, hatalmas szemű, mosolygós fiatal nőnek ábrázolta. A hajpánt, a szemvonal, a finoman ívelt telt ajak, a sálszerű nyakdísz félkörei, körszegmensei, a mell alatt elszorított ruha varrása egyaránt a szokatlanul mély dekoltázs felé irányítja a pillantást. A keblek halma szinte szétveti a több rétegű öltözék felső részét. A nőalak egyszerre éretten asszonyos és porcelánosan babaszerű. A rajzok többsége rejtetten vagy nyíltan erotizált (birkózva ölelkező gyerekszerelmesek;ruhájából kibontakozó leány kedvese karjaiban stb.)" (Tarján,2008:21-24)
FELHASZNÁLT IRODALOM
Tarján Tamás: Weöres Sándor: Psyché, Akkord Kiadó, Budapest, 2008.
A képet Lőcsei Péter engedélyével és hozzájárulásával közöltem.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
A képet Lőcsei Péter engedélyével és hozzájárulásával közöltem.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése