Csanádi Imre ismerhette-e Weöres Sándort?

A mai nap Csanádi Imre születésére (is) emlékezünk.

Mindig szerettem tanáraim ilyen kérdéseit: ismerhette-e ezt vagy azt egy bizonyos ember, vagy két ember találkozhatott-e. Ugyanis ez sokoldalú tájékozottságot tételezett fel a diákokról.

Ugyanakkor ha tanárként gondolom végig az ilyenfajta kérdésfeltevést, eszembe jut, hogy ez csak akkor működik, ha az oktató kellő empátiával hallgatja meg a válaszokat, bele tud helyezkedni a diákjai helyzetébe. Ha nem, az egész kérdésfeltevősdi csupán erőfitogtatás. Sőt, rosszabb, eltávolítja a diákokat - nemcsak a tanártól, hanem a tudományától is, végeredményben a kérdezés, együtt gondolkodás örömétől, tragikus esetben egy karrier felépítésétől is elesik egy jóravaló, de talán kevés önbizalommal rendelkező diák.

Nos, kedves olvasók, ismerhette Csanádi Imre Weöres Sándort?

(Csak akkor lesz blogbejegyzés, ha nemcsak a kérdést teszem fel, hanem a lehetséges diákválaszokat is megadom.)

a, Úgy hiszem, hogy igen, mert.... mindketten írtak a gyerekeknek.

Mi lehet erre a tanár válasza?

Nagyszerű, valóban mindketten írtak gyermekverseket, tiszteltetem a szüleidet! (Ugyanis ki mástól tudnád, ha nem olvastak volna fel neked annak idején, ha nem adtak volna kezedbe értékes olvasmányokat már gyerekként is? )

b, Igen, mert különben nem kérdezne ilyet tőlünk!

(Hm, az éles szemű/eszű diák, aki arra utazik, hogy minél előbb kiismerje a tanárt, ő szokott hevesen érdeklődni a dolgozatkérdések típusa iránt is!)

A válasz helyes, az okfejtés nem. 

c, Igen, mert mindketten műfordításból éltek.

(Hát persze ez így badarság, hogy azért ismerte, mert műfordító volt: és ha nem ment neki a munka, akkor felhívta, és megkérdezte, hogy te ezt a sort hogyan tennéd át? No de csak pozitívan...)
Á, jó megközelítés volt, tudnál még ehhez hozzátenni valamit? 

 - Mindketten kínaiból fordítottak.

(Ez sem így igaz teljességében, de ráhibázott, és miért ne dicsérjem meg érte? )

Nohát, így igaz, talán láttál fordításkötetet a nevükkel? 

Nem folytatom a sort.

Csanádi Imre olyannyira ismerte Weöres Sándort, hogy még baráti levelet is írt neki.

Csanádi Imre Weöres Sándornak

Székesfehérvár, 1942. XII. 14.

Kedves Sanyi!

A karácsonyi szabadság alatt alighanem lemegyek Pécsre. Szeretnék Veled is találkozni. Megirhatnád, mégpedig akkor kérlek, hogy minél előbb, megtalálhatlak-e ezalatt Pécsen? Ahhoz szabom akkor az utamat. S hogy hol találkozhatnék akkor Veled? –A Sorsunk múltkori számát megkaptam, így az írottak nem állnak. Levelet ugyan nem kaptam, bár vártam.

A viszontlátásig is boldog ünnepeket kíván barátod

Cs. Imre

Autográf levelezőlap; címzése: nagys. Weöres Sándor urnak Pécs Szepesy-u. 3. Sorsunk szerk.; Feladó: Csanádi Imre karp. őrv. Székesfehérvár 75. – 3. üteg. (Lovassági lakt.) [VaML 109.]

 In: http://www.holmi.org/2006/09/kedves-cina-edes-dragam-kedves-sanyikam

Egyébként pedig a hét évvel fiatalabb Csanádi Imre szintén nagyon korán verselt már, illetve '(I)ndulásától nyomozója lett szülőfaluja és a környék múltjának, mindennapi életének; nyelvjárási sajátosságokat kutatott, s az így nyert adatok, emlékek, szóbeszédek tényekként, formáló eszközként fokozódó intenzitással épültek költészetébe s végigkísérték egész pályáján'. 

"Az Írott képekben a Képes Krónika illusztrációi éppúgy megjelentek, mint Goya vagy M. S. mester képei. Az illusztráció, a képek színeinek és mondanivalóinak szavakban történő feloldása csak külső burkát adja e verseknek. Fontosabb rétegüket alkotja egyrészt az a tartás, mellyel a költő megidézi őket, másrészt az a mód, ahogy a 20. század sokat próbált embere rácsodálkozik azokra a régi szépségekre, melyeket eddig nem ismert, nem ismerhetett föl. Arra tanít Csanádi Imre, hogy a gyorsuló időben is nyitottnak kell maradnunk a hagyományra, s be kell szívnunk azoknak az ősi kultúráknak levegőjét, melyeknek ma is van mondanivalójuk a számunkra. Költő és befogadó között az élmény átsugároztatása révén jön létre rezonancia, s az utóbbi lelkében is feltámad ugyanaz a nosztalgikus életérzés, melyet a költő érez, amikor a jelen valóság szenvedéseiből és kínjaiból visszatér a régi forrásokhoz, hogy erőt és bizakodást merítsen belőlük. (...)

Az Írott képek sorozatában kendőzés és stilizálás nélkül nyilatkozik meg Csanádi Imre drámai alaptermészete. A versekkel illusztrált képek rendszerint a múlt egy-egy tragikus pillanatát ábrázolják, s a kései költő-szemlélő a maga szemléletmódjának igazolását látja bennük, s a versek egymásutánjának egyik kulcsszava az "ítélet", melyet nemcsak a hajdani festő rejtett vásznaiba, hanem a mai költő is elmond romlottnak, érzéketlennek érzett kora fölött. Nem véletlen, hogy a régi ábrázolatokat újraélve s újraalkotva a művészet más, költői eszközei révén ő is intim, bensőséges kapcsolatot létesít a romlatlan természettel, melyben az ember jobbik énje inkarnálódik. S ezt a hatást jelentékenyen felfokozza archaikus nyelvhasználata;

Az Írott képekkel nagyjából egy időben született egy másik, hasonló kiindulású költői kísérlet is, Weöres Sándor ekkor írta a Psychét. 

"

In: http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/02/648.html

Nem maradt más hátra, mint a feladvány a mai napra. Gondoljon a kedves olvasó egy barátjára, akinek írt már levelet, és akivel közös vonásai is vannak. Mit tanult ettől a barátjától? 

Azok a diákok, akik emelt szintű érettségire készülnek, idézzék fel a magyar irodalom híres barát-párosait, megnevezve a közös érdeklődést, tevékenységet.

Bátran biztatok mindenkit az email cím használatára: weoressandorblog@gmail.com. A levéltitok szent! 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Csanádi Imréről

In: http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/02/648.html

A levél lelőhelye:

http://www.holmi.org/2006/09/kedves-cina-edes-dragam-kedves-sanyikam

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva