A kettős én + egy képvers

"Te nem ismered a zuhatagot,
de bőven zúdítod rám;
te tán beéred már a pára-cseppel,
s enyémek mind a piacok
hol fehér táblán feketén jegyzik
az eladó mulandóságot
hogy élvezzem lezuhanóban
a pillanatból fénylő csillagot;
csak a meddő boltozatot,
az örök halált vedd le rólam!"
(A kettős én, részlet)



Érezte már a kedves Olvasó magát ilyen furcsán, mintha belül nem tudna dönteni?



Nos, ha filozófiára nem nagyon vágyik, nézzen meg egy látszólag különböző verset Weörestől, melynek címe: Tapéta és árnyék.

Itt megtalálható: https://www.artpool.hu/Poetry/soundimage/Weores.html


Milyen érzéseket, képzeteket kelt a vers első látásra, és néhány elolvasás után?


©️ Dr Stareczné Kelemen Éva