A széken ruháim gubanca s égő gyetyaszál.
Ágyamban fekve, könyved hátán így irok neked
éjfél után, félelmes dolgok pókja, Mesterem.
Ma fáradt gondolataim úgy lógnak ki az éjszakába,
mint gyászlepel alól a holtak lábai...
Kis falun élek, disznóinknak a korpát tejjel magam keverem,
bár nem vagyok szegény: apám három kocsist tart
s előre üdvözöl akárki és ósdi tisztesség övez...
Néha lányokra gondolok, szeretnék vélük incselegni,
de nincs tavasz nekem. Ládd, ifjuságom így mulik
s fülig magamra húzom az olajos magányt."
 |
| Füst Milán, író, költő. Forrás: Fortepan, Adományozó: Hunyady József, Kód: 107313 |
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00592/18617.htm
Lőcsei Péter: Weöres-mozaik, Vasszilvágy, Magyar Nyugat, 2014.
A vers azért is érdekes, mert Füst Milán hozzájárult, hogy WS közölje a Nyugatban. Némi változtatást két csupán. Weöres kereste hozzá a mszavakat, néhány változatot meg is írt a Mesternek. Aztán a Nyugatban megjelent a vers, de a kötetben WS visszaállította az eredeti állapotot: péládul ezt: "hadd tegezzelek, / mint isteneket és ringyókat szokás..." (A kő és az ember 49.)
VálaszTörlésHa már Füst Milánról van szó, hadd idézzek egy részletet Karinthy Frigyes: Így írtok ti című művének Füst Milánt "bemutató" részéből:
VálaszTörlés"Hosszu ideig a »Nyugat« körül lebegett, mignem a szerkesztő feltalálta a Füst-nélküli Nyugatot, azóta csak gyéren jelentkezik."