Ezúttal arra kérem Önöket, hogy az idézetek elolvasásakor arra figyeljenek, hogy milyen érzések keletkeznek Önökben! Olvassanak lassan, kimérten, ráérősen!
"Négyen ballagtunk kinn a réten,
így múlt el az én gyermekségem.
Kettő kislány volt, egy meg kutya volt.
Az ég nagy-nagy kékszárnyú lepke volt." (59)
"Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel a napsugarat!" (60)
"Zsiráfok álom-szerű futása," (61)
"Hol ember szántott, nyúl futott,
kóró sem integet -" (62)
"Sötétben meghuzódva
szundítanak a pulykák." (63)
"Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor." (66)
"Hol gyíkok surrantak és párok ültek,
csak a hó fekszik a kertben
és elaludtak a pávák." (67)
"Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül-
(...)
Jó, hogy nem vagy cirmos macskám,
amilyen gonosz vagyok." (68)
"Hallja kint a síma rét
Ung királynak énekét
és nótára hajladoz
lepke és füszál." (69)
"Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka," (72)
"A hársfa mind virágzik
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
(...)
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók." (76)
"Borjú a réten,
fák alatt
egymagában
áthalad," (78)
"A fecske, gólya eltünik
szürke varju ül lakodalmat." (80)
"Aki úgy szereti az életet,
mint moslékot a disznó:
nem gyűlöli a halált, ki a vályút elrántja előle." (83)
 |
| A képet Lőcsei Péter engedélyével és szíves közreműködésével teszem közzé. |
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése