egyenlítői éjszaka,
te szédítő betel-virág,
te kéklő homlokú bivaly,
rettentő fénnyel táruló,
ki abroncsoddal átfogod
a nyugtalan tenger körét,
melyen mint zöldes és kerek
levélen a kemény bogár
halad a testes gőzhajó
a széllel szembe, hogy hajam
szíjként csapkodja arcomat,"
Talán a nagy meleg, talán a pihenési szezon kezdete, talán az utazás vágya ihlette ezt a blogbejegyzést: bízom benne, hogy sokak átélik, vagy osztoznak ebben a hangulatban.
Önök hova utaznának? Miért? Olvastak-e álmaik helyéről szépirodalmat, akár prózában, akár versben? Ha versben, annak ritmusa hozzáadott-e az élményhez, felidézett-e valamit a tájból?
A fiatalabbak kérdései ezek lehetnek: miért, milyen céllal utaznak az emberek? Weöres Sándor, vagy általánosságban a művészeké mi lehet? Az utazás milyen szimbolikus értelmet hordoz?
Ki örökítette meg utazásait műveiben?
 |
| Szingapúri képeslap, melynek másik felén WS írása van. A képet Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával közlöm. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Budapest, Magvető kiadó, 1970. (I. 155.o)
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése