"Fél-vállra hull
gyerek-feje,
széjjelsimul
halvány haj-erdeje,
száján kering
a levegő,
ütemre ring
zárt medrein a hő
- csak alszik ő,
lehúnyta két
lakk-fényt verő
sötét dió-szemét.
Súlya alatt
a pamlagon
előfakad
egy nyúlt hullám-idom
s a termetet
úgy folyja be,
mint éneket
a lant kísérete."
(Weöres: Alvó leány, részlet)
Mely testrészekről esik szó, mely segíti a képalkotásunkat?
A hasonlat melyik más művészeti ág tájára kalauzol el minket?
A rövid sorok, az áthajlások milyen szerepet töltenek be?
Az egész verset áthatja a mozgás: mely szavak segítségével történik mindez?
A képet Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával közlöm. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Budapest, Magvető Kiadó, 1970. (I. 169-170. o)
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése