Még egyszer a zeneiségről és Czigány György visszaemlékezéséből

Akár gyerekként, akár felnőttként olvassuk Weöres műveit, tudatosan vagy öntudatlanul is rácsodálkozunk arra a zeneiségre, mely az ő sajátja. Nem véletlen, hogy annyira sok művét meg is zenésítették.

Ami a gyerekeknek szóló muzsikát illeti, arról itt olvashat.

A kórusirodalom remekeiből itt szemezgettem.

A középiskolai diák verseit már Kodály is megzenésíti, erről is írtam blogbejegyzést.

Czigány György ismét más szempontból mutatja meg nekünk Weöres sokszínűségét:

"Kodály után legjobb szerzőink sora nyúl (elfogadva a vázolt vonzó nehézségek kihívását) Weöres műveihez. Farkas Ferenc rózsamadrigáljától kezdve, Ligeti-darabon, Ránki-operán át a mai fiatalokig hatalmas a termés. Egyik friss darab: Kantáta,  - Petrovics Emilé. Az Élet és Irodalomban Pavane címen, kötetekben Bolero címmel jelent meg a vers, mely a Petrovics-mű szövege lett (Negyedik kantáta). E búcsúzó vers bölcs és bánatos nyugalmához, harmóniájához a Pavane cím illik. Így éreztem egykor. Most mégigs a Bolerőt tartom igazán jó címnek. Különösen, ha Ravel monotóniájára, a makacs mtívumkeringésre gondolok. Weöres Bolerója: szelíd. Tizenkét sorban mennyi változat!" (Domokos szerk. 1990:569)

Forrás: Fortepan, Adományozó: Hunyady József, Kód: 146669

FELHASZNÁLT IRODALOM

Domokos Péter szerk. Magyar Orpheusz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 

©️ Dr Stareczné Kelemen Éva