Szívből örülök, ha az előző öt részben is elolvasta az idézeteket, igyekezett elgondolkodni a sorokon a megadott szempint szerint, és sok-sok régi emléket, vagy éppenséggel új gondolatot fedezett fel.
Ezúttal arra kérem, hogy ne csak az állatról gondolkodjon el, hanem arról a krönyezetről, amiben él, lletve amit a vers köré épít. Mit sugall ez a környezet? Miért érzi magát jól vagy éppenséggel rosszul az állat? Mit jelenthet ez, ha a lélek nyelvére fordítjuk (metaforizáljuk)?
"Kis ágat öntöznék
fönn a messze holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan." (112)
"Valaha ültem Verával zöld lugasban
s az évek mint a hullámok eldörögtek
s a percek mint szunyog-rajok szertehulltak
és mint a madarak világos kéklő magasban
ki tudja hova lettek -
De minden év valahol összefut egyetlen karámba
hol minden rég-szertehullt szunyog-raj együtt döngicsél- " (117)
"Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz." (127)
"Virág-szőnyeget visz a folyó,
balzsamos illata emelkedik
a vörös szakadék fölé.
S a víz rejtett sodra tele hallal,
van közte nagy mint a gerenda
s oly apró hogy árnyéka sncsen." (130)
"Róka-róka réten,
fuss a holdas égen,
hagyd itt lenn a házat, erdőt,
kapsz nyakadba ezüst csengőt" (133)
"Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll." (135)
"Kis híd, deszka-híd,
az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke, törpe,
ott bámult a víztükörbe." (140)
 |
| Saját fotó. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Budapest, Magvető kiadó, 1970.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése