"A föld reped,
a kút eped,
lovagol a tüz a vizen.
Kedvem Rád hullt kibomoltan,
a vizet arcodba locsoltam"
Mit tehetünk ebben a melegben magunkért, másokért? Egy hűvös, elfüggönyzött szobában az olvasás is remek szórakozás lehet.
Így következzen egy másik versből is idézet:
"Sokat sopánkodnak az emberek, hogy jobb is lehetne a dolguk,
míg bennem elvásott a "nekem", "enyém", "szeretném". (...)
Nem lemondásra biztatlak - csak azt mondom, ne rontsd meg magadnak örömeidet.
Bizony jöhet olyan idő, hogy a mostanra úgy gondolsz vissza,
mint a paradicsomra, ha magaddal törődsz.(...)
Ládd, kívül és belül kínok nyaldosnak engem - semmit sem vonhatnak le
örömemből.
Elnyomás, betegség, őrület szörnyei fészkelnek bennem - nem bánthatják
nyugtomat,
szörnyeimet igába fogtam, hogy szántsanak és vessenek." (Weöres Sándor: Vázlat, részlet)
A kép a vers megjelenéséhez közeli időpontban, 1945-ben vagy 1946-ban készülhetett. A fotót Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával teszem közzé. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Weöres-versek.
In: Sorsunk, 1944. évfolyam, 5. szám, 249-250. oldal
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése