"Képesek voltunk hárman, Sanyival és Devecserivel nykunkba venni a várost (vagy inkább a Belvárost), órák hosszat csak hexameterekben diskurálva egymással. Aki elvétette, az (szimbolikusan) lezuhant a kötélről és szörnyethalt, vagy kisebb-nagyobb csonttöréssel maradt a porondon. És az nyert, aki a legkevesebbszer bukott el. Közben meg-megálltunk és be- bekönyököltünk egy kis sarki presszó söntésére, ahol végre szabad volt áttérni a silány prózabeszédre. " (Somlyó, 2004. 378.)
"Weöres Sándort példátlanul nyitott, határtalan (és ezáltal gáncs nélküli) , univerzális "ars poeticája" egyenest rákényszerítette arra, hogy mindent kipróbáljon, amit a nyelvvel ki lehet próbálni, ha szabad ilyen durván kifejezni azt is, amit már nem is lehet. (Somlyó, 2004. 379.)
Végül Somlyó György arról ír, hogy házasságuk után már nem olyan leveleket váltottak, mint előtte, műveiket elküldték egymásnak, és Weöres Sándor dedikálta is neki (a francia ösztöndíjasnak) egyik könyvét imígyen:
"Ja dedicare this volume
á Georges Somlyó
auf der Gea bolygó
en Hun-ja-li kuo
Alexandros Rosso
1957. szept 1."
FELHASZNÁLT IRODALOM
Somlyó György: A Weöres-levelek
In: Holmi, 2004. 4. szám, 375.-392.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése