Arcanum-beli kalandozásam közepette ma egy 1929-es írást találtam a Pesti Hírlapban. A Weöres-versek mellett egy-két elismerő, biztató szót a tizenhat éves költőnek, akinek már országos lapban jelennek meg költeményei. "E pillanatban nem lehet egyebet mondani, mint kérve-kérni mindazokat. akik Weöres Sándor diákra és életére befolyással vannak, vigyázzanak arra az égi hárfára, amit az Uristen ennek a gyerekembernek a lelkébe odaajándékozott." (Bónyi, 1929.34. o)
Eddig az idézet, a kedves Olvasót pedig megkérem arra, hogy gondolkozzon el azon, hogy kik voltak a tizenhat éves Weöres támogatói. (A bejegyzés végén meg fogom említeni őket, nevükre kattintva olvashat bővebben is róluk.)
Milyen segítséget várna diákként, ha jól verselne? Rokonként, szomszédként, barátként, tanárként, újságíróként, bloggerként mit tenne, ha tehetséggel találkozna?
 |
| Weöres Sándor Pável Ágostonnal és Várkonyi Nándorral. A képet Lőcsei Péter engedélyével és szíves hozzájárulásával bocsátom közre. |
Weöres támogatói, segítői, pártfogói többek között Pável Ágoston, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső voltak.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Bónyi Adorján: (Cím nélküli cikk)
In: Magyar Hírlap, 1929. április 14. vasárnap, 34. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése