Az egyik csoportosítás szerint a versek már címükkel utalnak a népi műfajra. Van köztük nóta, ugrótánc, köszöntő, regélő, táncnóta, mese, kanásztánc, mondóka, forgós-ropogós, altatódal.
Mielőtt tovább olvasnánk, érdemes is ezeket a kis verseket elővenni, melyek a Rongyszőnyeg ciklusban, vagy a Magyar etűdök között találhatók. Ezt az olvasóra bízom, mert a versek címei alapján könnyen megtalálhatók.
A másik csoport a tréfás sírfeliratok, amelyek a népi hagyományban szájhagyomány útján terjedtek, s Weöres is írt egy csokornyit belőlük.
A harmadik csoport az állathívogatóké, röptetőké, s ilyet Weöresnél a Magyar etűdökben találhatunk, ahogy kiszámolók, höccögtetők, réják rokonát is.
Nagyon érdekesnek találtam, hogy a hármas szám használata mellett a tanulmány írója a négyes szám jelentőségére is kitér. Ezek geometriai vagy térbeli alkzatok is lehetnek, s mindenképpen egy teljes egészet jelölnek.
A költőnél található példához korábban készítettem egy kis játékot.
Talán a legismertebb népdal-reminiszcencia a Változat egy népdalra című vers.
 |
| Forrás: Wikipédia |
FELHASZNÁLT IRODALOM
Móser Zoltán: "Mondok, mondok éneket" Folklór párhuzamok, megfelelések, reminiszcenciák Weöres Sándor verseiben
In: Hitel, 2013. 6. szám, 12-27.
©️ Dr Stareczné Kelemen Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése