Barátságról

A tegnapi blogbejegyzésben felelevenítettem, hogy a levelezések milyen komoly helyet foglaltak el Weöres életében. Tucatnyi írót és költőt emeltem ki, valószínű, hogy csak a felszínt karcolgattam ezzel. Ugyanakkor mégis fontos megemlíteni, hiszen a levelek fontos adalékai nemcsak a megszületett és megjelent verseknek, hanem szerencsés írásos lenyomatai a barátságoknak is.

Természetesen nem lehet megtalálni mindent levelekben sem. Szerencsések vagyunk, mert emellett számos interjúban, visszaemlékezésben is hallhattunk Weöresről.


Lengyel Balázsról, még ha csak érintőlegesen is, volt már szó egy blogbejegyzésben.

Az arcanum adatbázist olvasgatva rábukkantam Lőcsei Péter egyik interjújára, amit Lengyel Balázzsal folytatott. A Vasi Szemle 2012/2. számában jelent meg. Lengyel Balázs a beszélgetés elején elmeséli, hogy Weöres Sándor mindig kapható volt a tréfára, humoros ötleteinek, élceinek, beugratásainak se szeri se száma. Ahogy ő fogalmazott: "Nem lehetett mérget venni arra, mennyire gondol valamit komolyan." (Lőcsei, 2012.156. o)

Miért is tartom fontosnak, hogy ilyesmiről is szó essék? Számomra ezek a történetek azok, amik igazán közel tudnak hozni egy-egy művészt. Verseiket olvassuk, csodáljuk, előfordul, hogy szíven talál minket, és akkor valóban elmondhatjuk, hogy ezek az írások élni tanítanak bennünket. Legtöbbször azonban elolvassuk, majd megfeledkezünk a művek többségéről. Talán azért, mert nincs közös pontunk, életérzésünk. Ráadásul ahogy telnek az évek, mi magunk is változunk, más lesz fontos számunkra, s még az is előfordulhat, hogy bizonyos életszakaszainkban az olvasásra sem jut annyi energia és idő mint korábban.

A barátság azonban az embereknek általában élő vagy legalábbis kedves emléke. Ha nem örömteli, bizony akkor is meghatározó. A baráti beszélgetések, tréfálkozások egyben kicsiny jellemrajzok. Leginkább azonban abban látom a jelentőségüket, hogy közel hozzák az alkotót azzal, hogy megmutatják a hétköznapi emberekkel közös oldalát. Azoknak, akiknek az irodalom túlságosan távolinak, mesterkéltnek tűnik, jó megközelítés lehet.

Weöresnél számosak azok a versek, amik barátnak, mesternek, költőtársnak íródtak. Ezek is útmutatók persze. A hétköznapi, szóbeli közlések mellett (melyeket interjúk által feleleveníthetünk) fontosak; s akkor még irodalomtörténeti szerepükről nem beszéltünk.

Lengyel Balázs otthonában.
Forrás: Fortepan, Adományozó: Hunyady József, Kód: 106740

FELHASZNÁLT IRODALOM

Lőcsei Péter: A higany-nyugtalanságú kísérletező, In : Vasi Szemle, 2012/2. szám, 156. o.